2013. 10. 27.

Harmadik Fejezet

Sziasztok! Megérkeztem egy újabb résszel, ami ismét egy kissé lájtos lett, de remélem elnyeri tetszéseteket. Köszönöm Abigélnek a kommentet, eszméletlenül sok erőt ad, hogy egy új részhez neki kezdjek:) Ezenkívül köszönöm a pipákat, és az első díjamat Madisonnak, amit a díjak menüpontban megtaláltok:) Következő részhez most hozzá is kezdek, remélem napokon belül tudom hozni!:) ilysm my reader<3

ps: a kinézet fejlesztés alatt áll, és sajnos fejlécem még nincsen, de remélem hamarosan ki fogom tudni tenni:)

 


Kacagás - ennyi volt minden, amit hallottam, amikor a szobánk kilincsére rátettem a kezemet. Bentről kiáramló, önfeledt vihogás, ami miatt szemöldökömet összevonva meredtem a csukott ajtóra. A mozdulataim megfagytak, és fülemet kihegyezve hajoltam közelebb, hátha bármit ki tudok szűrni a túloldalon lévő csevegésből, mindhiába. Kíváncsiságom szinte felemésztett, és bárki látott volna, biztosan őrültnek néz, vagy kukkolónak, hallgatózónak, ám mégsem volt semmi fogalmam róla, mit tegyek. Most törjek be? És ha pont rólam beszélgetnek, és rajtam röhögnek? - összeesküvések ezre futott át másodpercek alatt az agyamon, majd gondolataim másfelé kalandoztak. Esetleg kopogjak? De miért kopognék, amikor ez tulajdonképpen az én szobám is? - értetlenül húztam először vissza kezem, majd mégis visszatettem, és ezt megismételve háromszor, végül negyedikre benyitottam oda, ahol mára már a második legkínosabb jelenetemet élhettem át. A levegő megfagyott, és mindketten bambán meredtek rám. Persze, a bevonulásom is közrejátszott, ugyanis egy kisebb huzat kicsapta az ajtót, ami nagy erővel nekicsapódott a mögötte lévő falnak, én pedig összerezzenve tűrtem a visszhangzó csattanást a néma szobában. Fülsüketítő ricsaj ütötte meg hirtelen a fülem, amikor végre elnéztem az ajtó irányából, egyenesen a szemben ülő vörös lányra, aki egyszerűen hasát fogva röhögött.

- Ezt nem hiszem el - motyogtam az orrom alatt, majd miután végiggondoltam mindent, belőlem is kitört a nevetés. Fogalmam sem volt igazából mi miatt is, de egyszerűen nem bírtam abbahagyni.
- Hát, valahogy nem így képzeltem el ezt az egészet - szólalt fel egy harmadik hang, megszakítva ezzel mindent, ami kialakulni látszott. Kinyitottam eddig összecsukott szemeimet, és néztem, amint a barna hajú lány feláll, és az ajtót bezárva annak mentén lecsúszott, és tovább kuncogott. Most, hogy már nem éreztem magam annyira kellemetlenül, a földön ülő emberre esett a figyelmem. Hosszú, hullámos barna tincsei keszekuszán omlottak le vállára, és gyönyörű, szív formájú arca a nevetéstől teljesen kipirosodva állt előttünk. Hosszú, karcsú lábairól, és érett kinézetéről senki sem tudta volna megállapítani, hogy mindössze tizennyolc/tizenkilenc éves, de mégis egyszerűen az a típusú lány volt, aki után a fiúk megfordulnak, hiszen gyönyörű volt.
- Hé. Csönd-csönd. Kopogtak - Rose mit sem sejtve csitított el minket, mire hirtelen halk pisszegésbe burkolózott a szoba. Az első gondolat ami átfutott az agyunkon, hogy ki lehet az, ám amikor kinyitottuk az ajtót, és csak egy csomagot találtunk az ajtó előtt, meglepődtünk.
- Ne - sikította Rose.  - Ne vedd fel. Lehet, hogy bomba van benne - szavai egyre halkultak, mintha egy akciófilmben lettünk volna. - Eleanor, kérlek. Mind meghalunk.
- Istenem - kezemet a számra téve kuncogtam, miközben - ezek szerint - Eleanor felvette a csomagot, amire szimplán csak egy négyszázhetes szám volt írva.
- Kevesebb film, Rose, több valóság - mondogatta, majd a csomagot letette a középen lévő szőnyegre - Csak a szervezők küldték - magyarázta, amint felbontotta azt, és kihúzott belőle egy lapot, amin pár sor szöveg sorakozott.
- Olvasd fel, kérlek - csendült fel vöröske örömteli hangja.
- Sziasztok! Először is gratulálunk, hogy felvételt nyertél a Harvard Egyetemre! Mint mind tudjátok minden évben megszervezzük a hagyománnyá vált gólyatáborokat, ahol lehetőségetek lesz megismerkedni társaitokkal, új emberekkel, csoporttársaitokkal, megtapasztalhattok egyéb dolgokat, ami később hasznotokra válik. Betekintést nyerhetsz az egyetemi életbe, megismerheted a Harvard-os Szellemet. Az alábbi csomag, amelyet kaptatok, egy kis ízelítőt nyújt a programok sorozatából, és még megtaláljátok benne az egyen pólótokat, amit kötelezően fel kell vennetek. Remélem elnyerik tetszéseteket a tábor, és a hamarosan következő kürtszónál találkozunk!
- Tessék - nyújtotta át a pólókat, amint kivette a táskából.
- Ne már. Miért sárga? Utálom a sárgát - hisztizett Rose.
- Megszoksz, vagy , megszöksz - rántott vállat El, és elhúzva száját ledobta az ágyára, majd kérdőn tekintettek felém.
- Nos, nekem semmi bajom nincs vele. Igaza van Eleanornak - mondtam könnyedén, mire mindketten visszamosolyogtak rám.
- Pillanat. Pisilnem kell - tájékoztatott minket Rose, mire összevont szemöldökkel meredtünk rá.
- Hát akkor menj - szólt végül El.
- Egy pillanat - és azzal a lendülettel már el is tűnt az ajtó mögött. Ekkor lett lehetőségem végre jobban körbepillantani a szobában, ami egyáltalán nem úgy nézett ki, mint azok a kollégiumi szobák, amelyeket kicsi, piszkos, mocskos helyekként tartanak számon, vagy ami szóbeszédként jár-kel mindenhol. Sokkal inkább egy otthonos környezetre emlékeztetett, amit az ember kénye-kedve szerint bárhogyan berendezhetett, és amire ha ránézett, mosoly futott végig ajkain. Igazából az egész egy kisebb lakásként nézett ki, tipikus lányos berendezésekkel. A bejárati ajtón kívül mindössze egy ajtó volt, amely a saját fürdőszobánkba vezetett, jobb oldalán egy kisebb boltívvel, amelyen keresztül a konyhába nyerhettünk belátást. Összesen két íróasztal volt a szoba két túlsó végében, míg középen három egyforma ágy helyezkedett el különböző színű ágyhuzatokkal, közöttük és felettük pedig tölgyfából készített szekrények díszítették az egészet. Egyszerű volt az egész, mégis nagyszerű.
- Nos, igazából be sem mutatkoztunk egymásnak, azóta - hirtelen felcsendülő vékony hangja, teljesen kiragadott gondolataimból, és szinte reflexszerűen kaptam a barna hajú lányra a tekintetem, aki csak kínosan elmosolyodott az emlékek hatására. - Örülnék, ha tiszta lappal kezdenénk. Eleanor Calder - nyújtotta felém kezét, amit kis habozás után megfogtam.
- Lena Becker.
- Figyelj. Életemben nem éltem át ennél kínosabb dolgot, szóval - nem tudta befejezni a mondatát, nem akartam erről beszélni.
- Felejtsük el, kérlek - motyogtam, majd mosolyát látva, én is elmosolyodtam. Belegondolva talán mégsem nekem volt a legkínosabb.
- Köszönöm - suttogta, majd lassan folytatta - De nem szeretném, ha ez lenne az első benyomásod. Ne ítélj el, kérlek - megnyugtatásképpen bólintottam, mire ő hálásan felsóhajtott. Csak képzeld magad az ő helyében - mondogattam magamnak ezzel teljesen lezárva a témát. Szinte végszóra kinyílt az ajtó és szembe találtuk magunkat Rose vigyorgó arcával, ám jókedvének okát nem tudhattuk meg, ugyanis meghallottuk a már sokat említett kürtszót.
- Hát kezdődik - sóhajtotta Eleanor, mire éreztem az adrenalint végigfutni minden porcikámon.
- Kezdődik - ismételtem meg lassan tagolva, és egy levakarhatatlan vigyor futott végig ajkaimon.
- Induljunk - rántott fel mindkettőnket izgatottan Rose, és magabiztosan indultunk el. Akkor még nem tudtam, hova is megyek. Egy új életbe? Egy következő kezdetbe? Nem tudhattam, ám amikor az udvarra kiérve a rengeteg ember közül megpillantottam Őt, ahogy engem vizslatott, egyenesen tudtam. A halálomba. Zöld szemeiben furcsa érzések kavarogtak, és valami különös csillogás. Talán a düh? Ott állt tőlem mindössze pár nyamvadt lépésre, és egyikünk sem mozdult. Remegve fújtam ki az eddig bent tartott levegőmet. Ez az, amire számítottam? Annyiszor elképzeltem mi lesz, ha végre újra láthatom, de semmiképp sem erre gondoltam. Nem történt semmi, és a következő gesztusa jobban fájt, mint bármi más. Elfintorodva fordult el tőlem, és akkor ott nem éreztem magam másnak, mint egy szerencsétlen balféknek. Így képzeltem el? Ha nem, akkor miért álmodoztam olyanokról, hogy egymás karjaiba borulunk? Miért hittem, hogy ez egy ócska tinifilm, ahol a főszereplőknek az élete tökéletes? Fájt, sőt szétmarcangolt belülről azaz űr, amit ismét megéreztem. Egyszerűen nem tudtam levenni róla a szemem, szinte minden megszűnt körülöttem létezni, csak Őt láttam. Megbabonázva mértem fel minden négyzetcentiméterét, és szomorúan vettem észre, mennyit változott egy év alatt. Stílusa teljesen más irányba változott, nem az a tipikus Hazza kinézete volt, sokkal inkább egy hanyag rocksztáréhoz hasonlított. Karjain az izmok megfeszültek, ahogy beletúrt dús, göndör hajába, ami gondosan hátra volt simítva, pólója alól pedig kikandikáltak frissen szerzett tetoválásai, melyeket még soha nem láttam. Teljesen megváltozott, és én mindeközben nem voltam ott. 
- Hé, jól vagy? Nagyon elkalandoztál - simított végig karomon gyengéden El. Nem bíztam a hangomban, így csak némán bólintottam, majd a következő pillanatban összerezzenve húzódtam össze az éljenző tömegben, amikor a mikrofonba kimondták a bűvös mondatot.
- A kétezer-tizenhármas gólyatábort hivatalosan megnyitom!

6 megjegyzés:

  1. Szia, nagyon tetszik ez a fejezet is. Csak így tovább! Már nagyon várom a folytatást :)
    Ha van kedved nézz be az én blogomra is : http://life-is-comlicated-fanfiction.blogspot.com/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szioo:) Nagyon-nagyon köszönöm, igazán aranyos vagy!:'3
      És egy kicsit később, de ígérem, hogy meg fogom lesni a blogod:)

      Törlés
  2. Elolvastam es beleszerettem ebbe a csodalatos reszbe! Remekul leirtal mindent, es lassan mar tenyleg nem tudok mast irni mint hogy imàdom!!! Kicsit bant Harry viselkedese, de ennek is biztos meg lesz majd az oka, hogy miert :) Orommel olvasom minden reszed, az elsok kozt iratkoztam fel es hu olvasod maradok a vegeig. Szep es tartalmas szunetet, jo irast!! :)<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. oo, nagyon köszönöm, eszméletlenül édes vagy.<3 Neked is nagyon szép, és izgalmakkal/pihenéssel gazdag szünetet, az íráshoz a hangulat pedig megvan. Remélem hamarosan tudom hozni a következő részt is.<3

      Törlés
  3. Szia:)
    Most találtam rá a blogodra és nagyon tetszik:) Ilyesfajta történettel még nem találkoztam és az alapsztori is egyedülálló(szerintem).:D
    Remélem, hogy minél hamarabb hozod a következő részt és olvashatom:)
    Sok sikert a továbbiakban!:))
    Nórii xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon, nagyon aranyos vagy, és örülök hogy rátaláltál, annak pedig még jobban, hogy tetszik is:) Ma szeretném hozni a következő részt, de lehet csak holnap lesz belőle!:)

      Törlés