Nyolcadik Fejezet

Sziasztok!:) Nem rizsázok sokat, meghoztam a következő részt, ami remélem elnyeri tetszéseteket!:)

Jó olvasást!xx

ps: sajnos az előző fejezethez nem érkezett "semmi" visszajelzés, VISZONT köszönöm a +2 rendszeres olvasót, és a pipákat!xx

Feszengve emeltem kezem az ajtóhoz, halkan kopogtam be, mielőtt meggondoltam volna magam. Biztos, hogy nekem itt kell lennem? - suttogtam, ujjaim elfehéredtek, csak akkor vettem észre, hogy ökölbe szorítottam őket. Kétségbeesetten néztem a folyosó végére, talán még gyorsan megszökhettem volna, azonban az ajtó kinyílt, és Adam kócos hajával találtam szemben magam.

- Szia szépség - kiáltott egy kicsit túl hangosan. Rámosolyogtam, amikor megéreztem leheletén az alkohol szagát, aprót biccentettem felé, mielőtt beléptem volna. A szoba a miénkhez képest hatalmas volt, mindössze két ágy volt benne, ám az egyik felett a polcok üresen hevertek. A falak sötét színűek voltak, hatalmas tér helyezkedett el középen, ahol a többiek már vigyorogva magyaráztak egymásnak. A szobában mindenki ott volt, aki számított. Eleanor, Rose, Louis, Matt, Adam, és Harry, akinek szemei most az ágyon heverő laptopra szegeződött.

- Késtél Lena - biggyesztette le ajkait Matt, mosolyom még szélesebb lett, amint próbált lehúzni magához a földre, egy harsány nevetés hangzott fel torkomon keresztül, ahogy az ágyra borultam.

- Le vagy maradva - nyomott a kezembe egy pohár löttyöt Rose, vigyorogva húzta fel a szemöldökét, amikor nem akartam elvenni.

- Nem iszok - mondtam ki határozottan, mire Adam elröhögte magát.

- Ezt nem értetted meg, Lena. Itt nincs olyan, hogy nem - vonta meg a vállát. - Kötelező - mondta kihívóan, farkasszemet néztünk egymással, fintorogva szagoltam bele a pohárba. Whisky. 

- Na, gyerünk - bátorított Eleanor, közelebb kecmergett hozzám, kezében lévő poharát az enyémhez koccintotta, ezt követően a szájához emelte. A kesernyés íz azonnal átjárta testemet, éreztem, amint végigfolyik ereimben, felszabadultabban tettem le az üres poharat.

- Erről van szó - tapsolt vidáman Louis, szemeivel oldalra nézett, követtem tekintetét. Szándékosan került ki Harry, amikor felállt az ágytól, figyelembe sem vett engem, mintha ott sem lettem volna. Teltek az órák, a zenék egyre inkább felpörögtek, az alakok összemosódtak, az üvegek egyre ürültek. A semmin is képes voltam felnevetni, miközben a szoba közepén ültünk, és sztorikat meséltünk egymásnak. A nyelvem összeakadt, amikor meg akartam szólalni, a szoba kissé forogni kezdett.

- Üvegezzünk - kiáltott fel boldogan Rose, a mellette ülő fiú pedig hevesen bólogatott. Egy hideg levegő csapott meg, amikor valaki leült mellém. Lomhán fordítottam abba az irányba, zölden csillogó szempárba ütköztem. Vigyororra húzódott a szája, egyik kezét mögém tette a padlóra, míg másikat a másik oldalra. Kellemes bizsergés futott végig bőrömön, képtelen voltam megmoccanni. Tehetetlenül sóhajtottam fel, értetlenül fordultam vissza a pörgő üveg felé, mely Rose felé mutatva állt meg.

- Akkor tisztázzuk. Mindent vagy semmit játszunk. Aki nem csinálja meg a feladatot, iszik - lengette meg az üveget Adam, kaján vigyorára mindenki bólintva elmosolyodott. - Rose. Felelsz vagy mersz? - somolygott ördögien, mire az említett felkuncogott.
- Felelek.
- Ez olyan tré - legyintett Louis. Adam megvonta a vállát, és láthatóan nagyon belemerült a gondolkodásba. Néma csend telepedett a szobára, mindössze pár apró kuncogás futott végig a szobán, sóhajtva dőltem hátra az ágynak, amikor egy kézhez értem. Ijedten kaptam oldalra a fejem, tekintetem összekapcsolódott az ő zöld szemeivel. Mintha szikrák gyúltak volna benne, de inkább betudtam az alkohol hatására, szemem öntudatlanul tévedt le ajkaira, melyeket nyelvével nedvesített be. Kissé elnyílt a szám, megráztam a fejem, majd visszafordultam a társaság közepe felé. Soha többé nem iszom alkoholt - suttogtam leginkább magamnak, levegő után kaptam, észre sem vettem, hogy lélegzetem elállt. Ó, az a fránya szesz.
- Szűz vagy még, virágszál? - kérdezte gátlástalanul Adam, Rose zavartan nézett rá, válasz helyett a whisky felé nyúlt.
- Sosem tudod meg, szivi - mondta gúnyosan, majd megragadva az üveget pörgetett. Nem tudom mennyi idő telt el, míg nálam állt meg. Szörnyűbbnél szörnyűbb kérdések hangoztak el, kínosabbnál kínosabb pillanatokat éltünk át. Matt elvigyorodott mielőtt rám emelte tekintetét, félve pillantottam rá, vártam a kérdését.
- Felelsz vagy mersz, szépség?
- Felelek - válaszoltam határozottan, vigyorgását nem hagyta fel, ördögien nézett rám.
- Mi a helyzet Damon Blance-szel? - kérdése meglepett, zavartan vontam össze a szemöldököm, nem tudtam miről beszél. - Szoktalak titeket néha együtt látni - magyarázta, világos lett számomra a kérdés, egy halk "aha"-t motyogtam, kis mosoly futott végig ajkaimon.
- Semmi. Haverok vagyunk - mondtam, kezemet kezdtem el babrálni a túlzott figyelemben. Damon volt az a srác, aki első napomon útbaigazított, és azóta egy kicsit elmélyült a kapcsolatunk, többször összefutottunk egy nap, elbeszélgettük az időt. Semmi komoly nem volt, csupán barátok voltunk, de ezt más nem érthette, csak mi ketten.
- Aha. Mint ahogy mi is azok voltunk - dörmögte egy hang, rekedtsége ellenére hallottam a szinte suttogó szavakat. Szemeink azonnal találkoztak, zöld íriszeiben tűz égett. Mi a fene baja van? - furcsán néztem rá, tekintete nem engedte el enyémet, mindenki árgus szemekkel várta a fejleményeket.
- Mi van? - nyögtem ki, szavaim remegve hagyták el számat, meg kellett köszörülnöm a torkomat.
- Meséljem el Hamupipőke és az ő hercegének a sztoriját? Kösz nem - mondta gúnyosan, majd végül Mattre nézett, akinek vigyora eltűnt arcáról. - Semmi nincs köztük, csak alig várja, hogy megfektesse - minden kertelés nélkül nézett vissza rám, sokáig állta tekintetem. Össze-vissza nyitogattam a számat, egy értelmes szót sem tudtam kinyögni. Mégis hogy képzeli?
- Te normális vagy? Semmit sem tudsz, és fogalmam sincs miről beszélsz.
- Ó, dehogynem tudod, cica - arrogáns seggfej.
- Hé ember. Ez azért erős - szólt közbe Louis, de azonnal elhalkult, ahogy Harry ránézett.
- Maradj ki ebből - válaszolt éllel a hangjában, szemei visszairányultak rám.
- Nem hiszem el, hogy még most sem felejtetted el azt a szarságot. Több, mint egy éve történt. Megbántottalak, de atyaég. Lépj túl rajta! - kiabáltam, a szavak öntudatlanul hagyták el a számat, mire kimondtam már késő volt, nem tudtam visszavonni.
- Túlléptem rajta, cica - erőltetett egy mosolyt magára.
- Miről beszéltek? - szakította félbe a vitánkat Rose, félve nézett ránk. - Ti ismertétek egymást?
- Ó, de még mennyire. Ugye, Lena? - a düh folyamatosan épült bennem, minden egyes kiejtett szava után.
- Cseszd meg! - rivalltam rá.
- Ó, nagyon szívesen drága. Most biztosra veszem, hogy nem lenne ellenedre, sőt könyörögnél egy éjszakáért, amit velem tölthetsz - önelégült mosolya nem halványodott, bennem pedig gyűlt a fezsültség, ahogy szemeibe néztem. Dühös voltam, egyszerűen forrt a vérem, és ahogy elnézett a többiekre, hangom erőteljesen csengett fel.
- Seggfej - kiabáltam, hirtelen kapta felém a tekintetét. Néma csend lett a szobában, mindenki közöttünk váltogatta tekintetét, miközben farkasszemet néztünk. Hitetlenül ráztam a fejem. Szempillái megrebbentek, ajkai kissé elnyíltak döbbenetében, amikor tenyerem hangosan csattant arcán. Kezét a helyére kapta, szemeiből áradt a düh.
- Ribanc - köpte a szavakat, a vitánk durva kimenetélt végül Matt törte meg. Az alkoholból merített bátorságommal nem akartam hagyni, hogy övé legyen az utolsó szó, Matt fogásából ki akartam minden áron szabadulni.
- Fejezd be - suttogta nyugodtan, testemet a folyosón lévő falnak tolta.
- De.. - nem hagyta befejezni.
- Csak nyugodj meg - motyogta, karjaival átölelt, légzésem lelassult, felpezsdült vérem kissé lenyugodott. A fejem kitisztult, éreztem, hogy a hűvösebb levegő, mely az ajtón kívül volt, kitisztítja elmémet. Értetlenül vontam össze a szemöldökömet, sosem voltam még így kikelve magamból. Az adrenalin szintem egyre inkább csökkent, ezzel együtt rádöbbentem, mennyire hülyeséget tettem, és azt kívántam, bárcsak álmodtam volna az egészet.
- Elmegyek - suttogtam, hangom nehézkes volt.
- Elkísérlek - szólt rögtön utána.
- Nem kell. Egyedül akarok lenni - lábaim tovább vittek, gondolataim teljesen elmélyültek. Erre nem voltam felkészülve. Nem kellett volna ennek megtörténnie, nem kellett volna belemennem a kicsinyes játékaiba. De túlságosan elvette az eszem az az átkozott mennyiségű pia. Mindhiába jobban kitisztultak gondolataim, egyre inkább erősítettem meg magamban a tényt. Mindennél jobban utálom Harry Edward Stylest.