Tizenegyedik Fejezet

Sziasztok Drága Olvasóim!:) Először is boldog új évet! Sok minden összejött az utóbbi időben, így csak most tudtam hozni a részt, amit sajnálok. Remélem tetszeni fog ez a rész, amit ma megírtam két tanulás között, de egyszerűen nem tudtam nyugton maradni, viszont sietnem kell vissza, mert sosem fogok végezni a szóbelikkel. A héten már nem lesz új rész, ugyanis jövőhéten rengeteg tantárgyból témazáró, cetli, felelés, amire muszáj tanulnom, remélem megértitek. Viszont jövőhét vége fele biztosan hozom a következőt, aminek már egy része meg is van. Nos, mára ennyi lennék. Még egyszer remélem, hogy tetszeni fog, jó olvasást!xoxo

ps: köszönöm a 39(!!) rendszeres olvasót, az előző fejezethez a pipákat, és a kommentet Emilynek, egy kedves "anonim"olvasómnak, Kaitlin W.-nek, Abinek és Sophianak. Fantasztikusak vagytok!:) xx

Csak ott ültem, és bámultam ki a fejemből. Nem tudtam mást nézni a pult egyik székéből, csak őt. Őt, akinek előbbi csókja még ott égett számon, és aki éppen most egy szőke cicalánnyal flörtöl a tömegben.

- Mi a baj drága? - zökkentett ki egy hang, azonban szememmel nem eresztettem el a zöld szemeket birtokló srácot. Tudta, hogy nézem, ádáz módon pillantott rám, majd a fülébe súgott valamit a lánynak, aki csendesen kuncogott. - Hahó - kezek szaladtak le-föl szemem előtt, mire a hang irányába fordultam.

- Tessék? - sóhajtottam.

- Ó Lena. Mi van veled? - kérdezte szórakozottan Matt, tekintete kissé ködös volt, ezt betudtam a jónéhány pohár alkoholnak.

- Semmi - néztem vissza áldozatommal, tekintetemmel ölni tudtam volna, puszta kézzel fojtottam volna meg.

- Látom a füstöket a fejed fölött - nevetett fel, testével a mellettem lévő székre huppant, kezeivel a pultba kapaszkodott, hogy megtartsa valamennyire súlyát.

- Mondom, hogy semmi - mondtam ingerülten, szemeivel megdöbbenten nézett rám.

- Jó, jó nyugi. Igyál inkább. Mit hozhatok? - vigyorgott szemtelenül, ujjaival egy tincset simított ki szemem elől.

- Valami erőset - mondtam megadóan, halk sóhaj szökött ki ajkaimon, ahogy gyengéd ujjai arcomhoz értek, majd ajkaimon végighúzta, édesen cirógatta arcomat.

- Egy pillanat, és jövök - mutatta fel mutatóujját, arckifejezésén elmosolyodtam, majd amint eltűnt a tömeg között, tekintetem végigvezettem a termen, ismerős arc után kutatva. Akaratlanul vigyorogtam, amikor megláttam Eleanor tenyérbemászó mosolyát, amint ingatag lépéseivel felém közeledett, megkapaszkodva Louis karjába.

- Hahó - nézett rám, majd lehuppant a székre, ahol néhány perce még Matt vigyorgott rám.

- Hali - mondtam unottan, nevetőráncaimat azonban nem tudtam eltüntetni, ahogy lelkesen kezdett el magyarázni egy teljesen értelmetlen dologról. Meglepetten néztem Loura, aki csak megvonta a vállát, nem volt neki újdonság, hogy ennyit csevegjen, főleg akkor nem, amikor iszik.

- Te totál be vagy állva El - szólt hangosan pár méterrel távolabbról Matt mély hangja, figyelmemet egy pillanatra rá szenteltem, majd visszafordultam Eleanorhoz, aki észre sem vette, hogy éppen leszólták.

- Az itala, hölgyem - mosolygott rám, gyermeteg mozdulataira kuncogás hagyta el számat.

- Köszönöm - viszonoztam gesztusát, majd mindketten újonnan érkezett társaságunkra figyeltünk.

- Nem unod még, Lou? Folyton egymás nyakán lógtok - szórakozott Matt, majd hangosan felszisszent, amikor Louis ököllel vágott a karjába.

- Fogd be - morogta jókedvűen. Elmerültem beszélgetésükbe, amikor egy fontos gazdasági vitába bonyolódtak, egyre többen gyűltek körénk, az egész teremben jókedv uralkodott. Elrepültek a percek, miközben italomat kortyolgattam, fogalmam sem volt, mikor, és mennyinél tartottam, amikor az alakok elkezdtek homályosodni körülöttem, és minden marhaságon hangosan felnevettem. Pedig megígértem, hogy nem fogok inni többet - suttogtam magamnak, amikor egy kéz ragadott meg, és elkezdett a termen át vonszolni. Jelenleg egy bűnöző is simán elrabolhatott volna, azt sem vertem volna nagydobra, azonban selymes bőre ismerős volt. Testeket éreztem hozzám érni, tudtam, hogy a táncoló tömeg közt vagyunk, majd felnéztem titokzatos partneremre, aki nem más volt, mint Matt. Rávigyorogtam, jegeskék szemei csillogtak, ahogy lehajolt hozzám. Egy lassabb dal kezdődött, kezei csípőmre tévedtek, úgy húzott magához. Kezeimmel nyakába kapaszkodtam, próbáltam tartani vele a lépéseket, azonban lábunk néha-néha egymásba akadt, amin nem tudtam nem nevetni.

- Eszméletlen gyönyörű vagy - suttogta a fülembe, hangja hallatán borzongás futott végig rajtam.

- És milyen részeg - kuncogtam, hangomat félig-meddig elnyomta a zene üteme.

- Én is. Istenem, de még mennyire - motyogta, majd kis idő múlva folytatta. - És valószínűleg holnap semmire nem fogok emlékezni, de belehalok, ha nem kapok tőled egy csókot - hajolt közelebb, tekintetünk találkozott, szemei mélyen néztek az enyémbe, valami megerősítést várva. Az agyam kikapcsolt, teljesen lesokkolódtam szavain, azonban nem tiltakoztam. Eszembe jutott az a szőke lány, akivel Harryt láttam önfeledten szórakozni. Direkt előttem tette, tudta, hogy nézem. A düh vezérelt, és csak remélni tudtam, hogy ő is látja ezt a kis idilli jelenetet, és ugyanazt érzi, amit én éreztem akkor, amikor megláttam azzal a másik lánnyal. Ajkaival még jobban közelebb hajolt, várta, hogy eltolom magamtól, azonban ez nem következett be, így lágyan tapasztotta száját az enyémre. Nem volt semmi ellenvetés, ismét átéltem azt, amit Harryvel néhány órája. Próbáltam kiverni a fejemből, kezeimet Matt hajába túrtam, kényszerítettem, hogy kezdjen valamit. Szemeimet kissé kinyitottam, amikor éreztem több ember tekintetét rajtunk, szemeim azonnal találkoztak a zöld szemekkel, láttam, amint arcán megfeszülnek az izmok, azonban hamar lehunytam a szemeimet. Elértem a célom, belemosolyogtam a csókba, melyet bosszúm vezérelt. Sosem fogom elfelejteni azt a tekintetet, amit akkor láttam.

*Matthew Petterson*

Tudtam, hogy nem helyes, amit teszek, de nem érdekeltek a szarságok, amiket Harryvel beszéltünk. A hetek alatt annyira jól éreztem magam, amikor Lena társaságában voltam. Nem az a különös szerelmi érzés járt át, akárhányszor ránéztem, hanem egy egészen új, egy sokkal jobb kedv fogott el. Vártam, hogy mosolyra húzódjon a szája, akárhányszor meglát, vártam, hogy megszólaljon édes hangjával. Totál baromság, amik kavarogtak benne, magam sem értettem. Valami mást láttam benne, mint amit a többi lányba, akikkel lógtam. Ő olyan más volt. Bármikor elmentünk együtt kajálni, vagy bármit tettünk, olyan önfeledt volt minden. Nem túljátszott, nem erőltetett, hanem egyszerű volt. Mintha mellette egy barátra leltem volna, akivel nem egymást húzzátok, nem egymást ütitek, hanem csak hülyéskedtek. Ő nem az az ember volt, aki hisztizett, ha összeborzoltam a haját, vagy kissé meglöktem, amikor sétáltunk. Természetes volt minden, mintha benne megtaláltam volna egy elvesztett, vagy eddig meg nem talált társamat. Kiegészített engem, vele éreztem úgy, hogy igazán élek. Esküszöm, sosem éreztem többet, mint egy szimpla barátság, mélyebb érzésekkel. Hiszen tudtam, hogy ott van Harry. Nem akartam tőle semmit, mégis, amikor megláttam, az alkohol beszélt belőlem. Amikor megcsókoltam, felfordult a világ, és hiába tudtam, mennyire rossz az, amit teszek, nem érdekelt. Tudtam, hogy másnap ezt betudjuk egy hülyeségnek, de akkor, abban a pillanatban valami más volt. Egy rég elzárt vágy, ami most utat nyitott magának.

- Wow - suttogtam, amikor szétváltunk, homlokunk összeért, úgy éreztem magam, mint egy szar romantikus filmben.

- Ez.. - nem találta a szavakat, elmosolyodtam, amikor elvigyorodott, tekintete egy kissé ködös volt. Próbált hátrébb húzódni, azonban kissé megbotlott lábában, így megfogtam kezét, és segítettem visszanyerni egyensúlyát. Felkuncogott saját bénaságán, ezt a nevetést pedig mindennél jobban imádtam. Olyan volt, akár egy húg, egy igazi földre szállt angyal.

- Köszi - motyogta, tekintetét rám emelte, szégyenlősen nézett szemeimbe, majd át vállam fölött, de azonnal vissza is kapta tekintetét. Nem akartam megfordulni, valahogy tudtam, ki is áll ott, amikor Lena arckifejezése megváltozott. Éreztem a borzongást végigfutni testében, akárhányszor meglátta őt, a csodálatot nem tudta a képéről levakarni, bárhogyan próbálta leplezni, szörnyű volt az érzések elrejtésében. Bármit meg akartál tudni, az arcára volt írva minden. Minden apró mozdulat jelentett valamit, mint például amikor hazudott, ajkai mindig alig észrevehetően, de megrándultak. Sosem tudott elrejteni semmit, talán ez volt a legnagyobb baja. Mindenki tudta, hogy fülig szerelmes Harrybe, látszott rajta. És szemét módon Harry ezt ki is használta. Kihasználta Lena türelmét, és ő ezt rohadtul élvezte. Tudtam, hogy a velem szemben álló lány nem akarta ezt a csókot. Éreztem, hogy Harry végig ott állt mögöttünk, noha a legjobb barátom, megérdemelt mindent, amit kapott. Sejtettem, hogy az egész egy megjátszás volt. És bármilyen következményt is von maga után, engem ez rohadtul nem érdekelt.