2014. 01. 11.

Tizenkettedik Fejezet

Sziasztok Kedves Olvasóim!:) Tudom, úgy volt, hogy a héten már nem hozok részt, azonban nem tudtam nem írni. Jövőhéten nehéz hetem lesz a suliban, szóval következő rész valószínűleg hétvégére várható. Ez sokkal hosszabb fejezet lett, mint az eddigiek, és hát, véleményt nem szeretnék mondani, hisz azt döntsétek el ti, milyen is lett.:) Nem rizsázok sokat, remélem tetszeni fog. Jó olvasást!xoxo

ps: köszönöm az előző részhez Abinak a kommentet, a pipákat, a +2 feliratkozót, és a díjakat!:) Fantasztikusak vagytok!xx

Fáradtan pislogtam, szemeim próbáltak alkalmazkodni a fényhez, mely az ablakon beszűrődött. Látásom homályos volt, azonban fel tudtam mérni a helyzet valóságát. Ez nem az én szobám. A kék színű falak barátságosan magasodtak fölém, lomhán pislogtam, tekintetem végigvezettem a szobán, amikor egy hirtelen horkolás megzavart. Rögtön a hang irányába kaptam a fejem, ahol a másik ágyon Matt széttúrt hajjal, hason feküdt. A takaró lejjebb csúszott, ezzel felfedve felsőtestét, mely meztelen volt, V-vonalának kezdete meglátszódott felette. Elmosolyodtam, amikor valami motyogás hagyta el a száját, szemeimet lehunyva pörgettem végig a tegnap esti eseményeket. Alkohol, buli, Harry, Matt - minden a helyén volt, az egyetlen részlet, ami kimaradt az az volt, hogyan kerültem ebbe a szobába. Egyszerűn fogalmam sem volt, hiába próbáltam felidézni az éjszakát, ez nem volt az emlékek között. Megnyugodtam, amikor magamra nézve egy hatalmas felső takarta testemet, mosolyogva pattantam fel, muszáj volt beszélnem Matt-el. Vigyorogtam, amikor a padló megreccsent léptem alatt, Matt pedig egy kicsit összerezzent a hangtól, majd a másik oldalára fordult. Bebújtam hozzá, testemmel vele szembe fordultam, álmában elmosolyodott, gödrei megmutatkoztak. Felkuncogtam, amikor ujjaimmal körülrajzoltam mosolyát, ő pedig mocorgott érintésem alatt.
- Matt, kelj fel! - szóltam rá, hangom vidáman csengett. - Matthew Petterson ne kelljen még egyszer mondanom! - szórakoztam.
- Anya hagyj! Nagykorú vagyok már! - önfeledten nevettem fel, amikor lomhán ejtette ki a szavakat, hangomra kipattantak a szemei, és a hirtelen lendülettől a földre esett takaróstól. - A szívbajt hoztad rám! - dadogta rekedt hangján, mely a reggeli fáradtságnak volt köszönhető. - Hogy az istenbe kerültél ide?
- Ez egy nagyon jó kérdés, amire a választ én is szeretném tudni.
- Várj egy percet - mutatta fel ujját, majd a földön eldőlt, tekintetét a plafonra szegezte, gondolkodott. - Megvan - kiáltott fel boldogan. Az ágy szélére csúsztam, szemeim megtalálták az ő jeges kékjét, mosolyra húzódott a szája. - Nos, seggrészeg voltál, és amikor elindultunk vissza a koliba, elaludtál. Igazából nagyon édes voltál, és meglepően nehéz, ahogy a nyakamba csimpaszkodtál, és álmodban is küzdöttél, hogy letegyelek - nevetett fel jókedvűen, arcomat hő öntötte el, teljesen elpirultam. - Louis El-lel akart lenni, így úgy döntöttünk, hogy te velem alszol, míg Rose lelépett valahova. És így kerültél ide - fejezte be széttárva a kezét. Más információ, vagy mindenre emlékszel? - nevetett fel.
- Apropó. Az a ... - nem tudtam befejezni, azonnal közbevágott.
- Semmit sem jelentett, ne aggódj - küldött felém egy mosolyt, ragyogó fogai megvillantak. - Te más vagy, mint a többiek, de nem vagy az esetem, Lena.
- Kösz - mondtam szórakozottan, de kijavította magát.
- Mármint nem úgy értem. Gyönyörű vagy, és eszméletlen édes, de leginkább egy eltitkolt húgra hasonlítasz.
- Akivel csak úgy smároltál.
- Ne rontsd el az illúziót - szidott le, de szemei sarkában a nevetőráncok ott maradtak. - Az csak egy színjáték volt, te is tudod. Egész este Harry nevét sóhajtoztad, azt hittem álmodban orgazmusod lesz - röhögött, azonban nekem leesett az állam.
- Matt! - szóltam rá erélyesen, viszont ő tovább nevetett rajtam, hisztérikusan álltam fel, és a tegnap széthagyott cuccaimat kerestem.
- Sajnálom. Nem gondoltam komolyan - állt fel ő is, amikor a ruhámért nyúltam, mely az ágy végében volt. Magához húzott, mielőtt lehajolhattam volna, karjai körém fonódtak, ezzel meztelen mellkasához húzva. 
- Csak hülyéskedtem.
- Bocs, elfelejtettem röhögni . bújtam ki kezei közül, megmosolyogtatott, amikor hátráltam, ő pedig velem együtt lépett.
- Nehéz esett vagy - sóhajtotta lemondóan, szemei játékosan csillogtak.
- És te éppen ezért bírsz - kuncogtam fel, testével elfordult, amikor egy szabadidőnadrágért nyúlt, egészen addig fel sem tűnt - vagy csak nem akartam a tényre figyelni -, hogy mindössze egy boxer takarta izmos testét. Tekintetem végigvezettem lábain, feszes hátán, lapockáján, elpirultam, amikor rajta kapott, hogy bámulom. 
- Tudod, hogy egy Isten vagyok, de ennyire - húzta fel a szemöldökét, majd egy kicsit közelebb lépett, amikor én teljesen lefagytam. - Töröld le a nyálat a szád sarkából - cukkolt, kezeivel aprót csapott a fenekemre, amikor elment mellettem.
- Matt - korholtam le, azonban ő csak kiröhögött.
- Mit kérsz reggelire?
- Nem vagyok éhes. Lassan mennem kell. Ma El hazamegy egy pár napra, Louisval együtt ahogyan Rose is. Még el akarok tőlük köszönni.
- Tudom, mondták este. Te nem mész?
- Igazából bonyolult lenne Angliába átrepülni. Az utazás fárasztó, szóval majd téli szünetben fogom boldogítani a családom - vigyorogtam.
- Istenem, előre sajnálom őket.
- Gyűlöllek - ütöttem meg mellkasát.
- De a szíved egy apró zuga imád engem.
- Vegyél fel egy pólót, szájhős.
- Na, tudom hogy szereted nézni a kockáimat.
- Selyemf... - röhögtem fel, amikor különböző pózokat állt előttem, testét közel szorította az enyémhez, nem hagyta befejezni a mondatot.
- Ó, bébi. Kell bizonyíték, mennyire az ellentéte vagyok? - vonta fel a szemöldökét, magasságával fölém magasodott, oldanom kellett a helyzet jelentőségét, túl komolyra fordult minden.
- Elég hallanom az iskolai pletykákat, Édes - kacsintottam rá, szemei felcsillantak, majd elnevette magát. Őszintén röhögött, az egész szobát betöltötte a hangja. Kezeimbe temettem az arcom, képtelen voltam jókedvének ellent mondani, reményvesztetten ráztam a fejemet.
- Kicsi vagy még azokhoz a hírekhez, bébi. Ilyenkor inkább fogd be a füled - kuncogott, majd magamra hagyva elsétált a "konyhába".
- És te miért nem mész? - tértem vissza a témához, lassan sétáltam a fiú után, aki a konyhapultnak dőlve, egy pohár tejet ivott.
- Igazság szerint gyűlölök otthon lenni. Kiskoromban a szüleim elváltak, és egyedüli gyerekként anyával maradtam, így apám nem sűrűn látott, én persze kölyökként teljesen kiakadtam. Aztán teltek az évek, és egyre jobban szétszedtek, kicsináltak. Mindketten azt hitték, hogy pénzen megvehetik a szeretetemet, így amikor jött egy névnap, szülinap, mindig versenyeztek, ki adja a jobb ajándékot. És most is ezt csinálják. Elmúltam húsz éves, és még mindig úgy gondolják, a kettőjük közti harcra én vagyok a legjobb ürügy - fejezte be megrázva a fejét, mintha az emlékeket ki akarta volna verni a gondolataiból.
- Sajnálom - mondtam halkan, nem tudtam, mi a legjobb szó az ilyen helyzetekre.
- Nem kell - mondta nyersen, nem tudtam, mit is kezdhetnék magammal, így bizonytalan léptekkel közeledtem felé, meztelen lábam érintette a hideg követ. Karjaim tudatosan fonódtak nyaka köré, lágy puszit nyomtam arcára, mely mosolyt csalt szájára. Kezei csípőmre tévedtek, közel húzott magához, nagy levegőt vett, éreztem, ahogy illatomat beszívta.
- Büdös vagyok - sóhajtottam, hasam a nevetéstől megrázkódott.
- Nem akartam mondani, de nyugi. Már elterveztem, hogyha mész, akkor kinyitom az ablakot, és kiszellőztetek - megpróbáltam megütni, kezeimet azonban megfogta, testével átfordított, így közé, és a pult közé szorultam.
- Mániád ütni? - tette fel a költői kérdését, mire aprót bólintottam. Farkasszemet néztünk, játékosság tükröződött szemeiben. Már éppen válaszolni akartam erre, amikor egy ajtócsapódás szakította félbe reggeli ökörködésünket. Mindketten a hang irányába kaptuk a fejünket, szemeink zöld íriszekbe ütköztek.
- Ti meg mi a szart csináltok? - csúszott ki a száján, azonban amikor rájött, mit is mondott, hosszan lehunyta a szemét. - Beszélnünk kell. Zavarok? - kérdezte egy kicsit gyengédebben, majd tekintetét Mattre vezette. Azonnal szétrebbentünk, nem tudtam kezelni a helyzetet. Zavartan néztem először Mattre, majd Harryre, végül a feszült csendet megtörtem.
- Nos, én azt hiszem elmegyek. Majd beszélünk - intettem, minél hamarabb le akartam lépni a szobából.
- Nincs rajtad nadrág - szólt utánam Matt, azonnal elpirultam szégyenembe, ahogy Harryre néztem. Jézusom, most mit gondol? Égett az arcom, valami felvehetőt kerestem, amíg átmegyek a másik épületbe, remélve, hogy senki nem lát meg. A tegnap esti ruhámra néztem, ami gyűrötten hevert a földön, semmi kedvem nem volt visszavenni, de nem volt más választásom. Mielőtt lehajoltam, egy kéz ért a vállamhoz, és egy szabadidőnadrágot nyújtott felém, egy pár tornacipővel.
- Eleanoré. Majd visszaadod neki - mosolygott kedvesen Matt, én pedig hálásan pillantottam rá.
- Köszönöm - suttogtam miközben a válla fölé néztem, azonban Harry nem nézett ránk, a falat pásztázta. Matt magamra hagyott, felkaptam a nadrágot, és a cipőt, majd el is indultam, mindenféle köszönés nélkül. Még utoljára ránéztem a bezárt ajtóra, ahol kihallottam egy dühös kiabálást, de inkább nem törődve ezzel, még mindig égő arccal mentem végig a folyosón, mindössze egy-két emberrel találkoztam, akik furcsán méregettek.

- Atyaég! Veled mi történt? - lepődött meg Eleanor, amikor kitárta előttem szobánk ajtaját. Az ő tornacsukája, ami mellesleg nagy volt a lábamra, egy gyűrött szabadidő, Matt hatalmas, zöld pólója, szanaszét álló, kócos haj, elmosódott smink, még mindig zavarban lévő arc. Nem, szerintem a kinézetem teljesen megfelelő volt.
- Hosszú - sóhajtottam, majd beléptem a szobába, és az ágyamba vetettem magam. Csak próbáltam nem törődni a ténnyel, hogy mi történhet kettejük között.
- Jó reggelt Lena - mondta viccesen egy hang, mely kuncogását próbálta elfojtani.
- Fogd be, Louis!
- Ó, valaki nincs jó kedvében - motyogta, majd leült a mellettem lévő ágyra egy bögrével a kezében.
- Van időnk, mesélj - jött közelebb El is, mosolyát viszonozva ültem fel.
- Nos, Mattel egy szobában ébredtem ma. És egész reggel hülyültünk, és jól elvoltunk. Aztán egyszer csak belépett valaki, és egy elég félreérthető helyzetben voltunk Mattel.
- Istenem. Harry rátok nyitott?
- Ige... Hé, honnan tudod? - néztem Louira, aki csak megvonta a vállát.
- Minden reggelét nálunk tölti. Legtöbbször ő szokott kelteni.
- És mi történt? - sürgetett El.
- Nem tudom, eljöttem. Nagyon kínos volt, és ajj. Biztos, hogy félreértette Harry. De esküszöm nem történt semmi. Mi Mattel tényleg csak barátok vagyunk - sóhajtottam, nem találtam a szavakat, össze-vissza beszéltem.
- Nem lesz semmi. Legjobb barátok, nem fogják egymást kinyírni, nyugi - mondta nyugtatóan Louis, majd felállt, és az ajtó felé indult. - De azért megnézem őket - vártuk, amíg kimegy az ajtón, Eleanor furán nézett rám, nem tudtam, mi a baja.
- Nem értem Harryt. Ellök magától, aztán megcsókol, utána mással flörtöl. De ha én bárkivel barátkozok, akkor lenéz, és rohadtul megijeszt.
- Mi? Ő megcsókolt? - kérdezte zavarodottan El, mire tehetetlenül néztem a földre.
- Mostmár lényegtelen - suttogtam.

***

Egész délután beszélgettünk, amihez a későbbiekben Rose is csatlakozott. Elfeledve mindent beszéltük ki az este részleteit, Rose távoltöltött éjszakáját, de hamar eltelt az idő. A percek röpültek, az ajtónkon pedig kopogtak, miszerint ideje indulniuk. Elbúcsúztunk, kikísértem őket a kollégiumból, majd visszaindultam, azonban lábaim más irányba vittek. Gyomrom egyre kisebb lett, ahogyan minden lépéssel közelebb kerültem Matt ajtajához. Beszélnem kellett vele, magányosan éreztem magam az üres szobában, és tudtam, hogy csak nyugtalanul forgolódnék az ágyamban. Kettőt kopogtam, nevetés hallatszódott bentről, azonban az ajtót nem nyitották ki. Már fordultam volna el, amikor a kilincs lehajlott, és az ajtó kitárult előttem. Mattel szinte farkasszemet néztünk, amikor megláttam a szemei alatt éktelenkedő foltot. Emlékeztem, hogy reggel még nem volt ott, arca még így is ragyogott, viszont amikor felfedezett, ajkairól lefagyott a mosoly.
- Jézusom, mi történt? - vezettem végig hüvelykujjamat szeme alatt, érintésemre felszisszent.
- Semmiség. Eltévesztettem a határokat, Lena. Nem nagy dolog - legyintett, szemei akaratlanul néztek oldalra, követtem tekintetét, ami a mellette álló srácra esett. Egymásra vigyorodtak, majd kezet csaptak, azonban én átláttam a dolgokon.
- Te voltál? - emeltem fel a hangom, arca zavaros lett, összevonta a szemöldökét. - Te szemét. Megütötted a legjobb barátod! - kiabáltam, szemem ide-oda cikázott a két srác között, Matt lemondóan csóválta a fejét.
- Nem az történt, amire te gondolsz. Ne rendezz jelenetet - fogta meg kezeimet, de azonnal el is engedte, amikor hangosan kifújta a benn tartott levegőjét Harry.
- Nem vagy normális!
- Azt hiszem én ... - nem fejezte be mondatát Matt, azonnal kiment az ajtón, egyedül maradtam azzal a sráccal, aki nem ismeri a határokat.
- Tudnia kellett hol a határ - mondta nyugodtan, arckifejezése megkeményedett, állkapcsa megfeszült.
- Mégis mi volt olyan nagy bűn, amit elkövetett, hogy meg kellett őt ütnöd? Ő a legrendesebb srác, akit ismerek - kiakadtam, nem tudtam miket beszélek, a szavak kiszöktek ajkaimon.
- Épp ez a probléma - emelte fel a hangját, szemei üresek voltak, tudtam, hogy dühös volt.
- Egy igazi rohadék vagy Harry - ütöttem meg mellkasánál fogva, mely váratlanul érte, kissé hátratántorodott. Kezeimnél fogva megragadott mielőtt elszökhettem volna, erősen szorított mellkasához, mely hevesen emelkedett, és süllyedt.
- Tetszik neked? - kérdezte ingerülten.
- Mi van?
- Matt. Tetszik neked? - kérdése váratlanul ért.
- És ha igen? Semmi közöd hozzá - vágtam rá, próbáltam kiszabadulni fogásából. Szemei elsötétültek, ellökött magától, mozdulatától megrémültem, ahogyan öklével beleütött a falba.
- Menj a francba! - nézett a szemeimbe, majd testével elfordult, elhagyta látóterem, mígnem ő is eltűnt az ajtó mögött. Ismét övé volt az utolsó szó, és én ismét hagytam magam legyőzni.

8 megjegyzés:

  1. Nagyon jó volt várom a kövit!! :)

    VálaszTörlés
  2. még csak tegnap kezdtem el, de már végig is olbastam és imádom*-* nagyon várom a kövi részt.xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. oo, köszönöm, hogy tetszik.:3 hétvégén remélhetőleg fogom tudni hozni.xx

      Törlés
  3. uuu kövit kövit kövit kövit imádom :$

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. örülök, hogy tetszik!:3 már írás alatt áll.xx

      Törlés
  4. Lassan tényleg nem tudok mit irni. Ej te leány, nagyon jól csinálod, sőt! Borzasztóan jól csinálod. Szóval kitartás a sulihoz ((átérzem helyezeted)), lassan félév zárás és én már most félek jaj.
    Na de mindegy, várom a következőt, és kitartás kitartás!!!:)))<3
    Ily. <3
    xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Oo, hízelgő, de ne túlozzunk!:') Neked is sok kitartást, ne félj. Minden jó lesz:)x

      Törlés