Sziasztok Drágák!:) Meghoztam az új részt, mint látjátok. A következő érkezésének időpontja bizonytalan, viszont remélem jövőhéten visszakaphatom a laptopot, és rendszeresen jöhetnek a részek. Remélem tetszeni fog, kitartást mindenkinek a sulihoz, hamarosan szünet. Jó olvasást!:)xoxo
Ps: köszönöm a rendszeres olvasókat, az előző részhez a pipákat, a díjakat(amiket ki is fogok tenni -reményeim szerint- hamarosan), és a kommenteket. Nagyon hálás vagyok nektek. Fantasztikusak vagytok!xoxo
- Lena Becker. Magyarázatot követelek. Mi a fasz van veled
egész nap? – szúrósan mért végig, tekintetében buja vágyat láttam. Nem
válaszoltam, élveztem a helyzetet, ahogy ujjaival tehetetlenül túrt bele dús
hajába. Bassza meg! Én is annyira
beletúrnék! – Ha nem válaszolsz elmentem.
- Ki volt az a lány reggel? – csúszott ki a számon, mielőtt
átgondolhattam volna. Átkoztam magam, amiért kiejtettem a szavakat. Önelégült
vigyora elárult mindent, legszívesebben képen töröltem volna, csak hogy lejjebb
rugdossak az egójából. – Felejtsd el – fordultam meg, szemeimmel
kétségbeesetten kutattam egy üres asztal után, de mielőtt elindulhattam volna,
ujjai közrefogták csuklómat. Farkasszemet néztünk egymással, zöld íriszei az én
kékjeimbe fúródtak, tekintete nem engedett menekülni.
- Csak barátok vagyunk, nem
emlékszel? Szóval ne vonj felelősségre! – nézett rám komolyan, szemében furcsa
csillogás volt. Most ő élvezte
a helyzetet.
- D-de… – dadogtam, azonban félbeszakított.
- Ne légy féltékeny Drága – élvezettel látta, ahogy
elállt a szavam, az arrogáns vigyor ott ékeskedett száján. Közelebb lépett,
ajkai súrolták fülemet. – Nincs mitől félned. Te vagy az első számú – suttogta,
a lélegzetem elakadt, ahogy ellépett mellőlem. Most ez komoly?
- Rohadj meg – ütöttem bele
a mellkasába.
- Este várlak – mormolta.
Elrejtve szívem heves dübörgését hátat fordítottam neki. Próbáltam úrrá lenni
feltörni kívánt röhögésemen, ez azonban nem volt elmondható róla. Hangosan
csapódott be a könyvtár ajtaja mögötte, rekedt nevetése a fülemben
visszahangzott akkor is, miután elhagyta a helyet. Újfajta érzést éreztem a
belsőmben. Öröm, izgalom, szomorúság, magány, csend kavargott bennem, nem
tudtam hova tenni ezt a dolgot. Csak azt tudtam, hogy máris mindennél jobban
hiányzik.
Kezek takarták el
szemeimet, jókedvűen nevettem fel, amikor Matty hangja felcsendült.
- Ki vagyok?
- Uhm – töprengtem, nem
tudtam értelmes dolgot kinyögni. – Zac Efron?
- Nem – vágta rá rögtön,
hangja mintha kissé sértődött lett volna.
- Akkor nem érdekel –
biggyesztettem le ajkaimat játékosan, a kezek takarásából megmenekültem.
- Most megsértődtem – fonta
össze mellkasa előtt a karját Matt, elvigyorodtam kisfiús arcán, ahogy
durcáskodott. Gondolkodás nélkül lábujjhegyre álltam, karjaimmal átfogtam
nyakát, és vártam amíg sóhajtva nem viszonozta a gesztust.
- Te ördögi nőszemély. Nem
tudsz megvesztegetni – mosolygott rám, egy kacsintás kíséretében válaszoltam
neki.
- Próbálkozni szabad.
- Hát persze. Mizu van?
Totálisan elhanyagolva érzem magam Harry miatt.
- Matt, reggel beszéltünk
majdnem egy egész órát – nevettem fel.
- Kevés volt belőled –
vágta rá, mire még hangosabban röhögtem.
- Keress egy barátnőt –
bokszoltam bele a vállába, ő azonban elkapta csuklómat.
- Minek, ha itt vagy te? –
nevetett fel, mérgesen néztem rá.
- Matt!
- Nyugi, csak vicceltem. Rose-ékkal
beszélgettünk. Holnap nem megyünk el bulizni a Seven-be?
- Még jó hogy. Harryt
megkérdezed te, vagy én? – szóltam könnyedén, jó volt belegondolni, hogy egy
kicsit kimozdulhatunk.
- Legalább ennyi
szabadságot hagy kapjak – szórakozott, mígnem egy újabb ütés érte vállát, amit
nem tudott hárítani.
- Ez nem volt fer –
dörzsölte meg karját, homloka ráncba szaladt, míg végül rám emelte tekintetét. –
Ebédelünk együtt?
- Persze – vágtam rá, és holmimat
összerámolva követtem.
*Harry Styles*
- Mit akarsz még tőlem? Megkaptad, amivel tartoztam. Szállj le rólam! –mondtam
ingerülten a telefonba, idegesítő nevetésére ökölbe szorult a kezem.
- Harry, Harry, Harry. Szerintem te nem értesz engem. Ilyen lehetőség
nincs, hogy csak úgy elfelejtve mindent lelépsz. Nem szabadulhatsz tőlem, fiam –
cincogta, tehetetlenül túrtam bele a hajamba. – Mivel te voltál a legjobb
emberem, adok még egy lehetőséget arra, hogy visszagyere.
- Soha a büdös életbe! – próbáltam határozott lenni, belül azonban
megremegtem.
- Ch,ch. Rossz válasz Harry – nevetett fel ismét. – Figyelni foglak
minden úton, és várom a pillanatot, amikor könyörögni fogsz az életedért. De én
nem kegyelmezem – fenyegetett meg, de mielőtt kinyomhattam volna, még
hozzátette. – Hallottam a legújabb híreket. A Nagy Harry Stylesnak barátnője
van?! Lena, ha jól emlékszem. Oh öcskös, gyönyörű a lány. Millióféleképpen
lejátszódott a fejemben, hogyan rabolom el, és teszem magamévá – az agyam
kikapcsolt, mielőtt válaszolhattam volna, megszakadt a vonal. Ordítottam,
egyszerűen nem tudtam irányítani önmagam, az ajtófélfába vertem összeszorított
öklömet újra és újra. A fájdalom belehasított kezembe, tehetetlenül rogytam le
a padlóra, melyet vörös vércseppek borítottak. Most mindennél jobban magam
mellett akartam tartani Lenát.
*Lena Becket*
- Csukd be a szád Drága – szórakozott, elpirultam, amiért rájött, hogy meglesem.
- Olyan tökéletes vagy – néztem rá mosolyogva, szemei pajkosan néztek rám.
- Én nem vagyok tökéletes Lena – cáfolt meg.
- Nos, számomra az vagy – rántottam meg a vállam, meglepődtem, amikor jóízűen felnevetett. – Te most kinevetsz? – kuncogtam, nem tudtam megállni, de nem válaszolt. Rám hagyta a dolgot, én pedig csak bámultam vonásait. Nem tudtam nem őt nézni, annyira szöges ellentéte olt mindennek, mint pár héttel ezelőtt. A mosolya, a nevetése, minden olyan őszinte volt.
- Mi ez a jókedv mostanság? – hecceltem, a válaszon
töprengett, miközben megrántotta a vállát.
- Van, aki bearanyozza a napjaimat – nézett rám
szívmelengető mosolyával, arcomba pír szökött. Hihetetlen, hogy egyetlen
gesztusával sikerül elérnie a kívánt reakciót. – Csak nem elpirult valaki?
- Fogd be! – mértem végig szúrósan, hangom azonban elárult. Kezeit az enyéimre tette, mindössze egy röpke pillanat volt, amíg elvonta figyelmem, mígnem egy ártatlan puszi érte arcomat.
- Ezt miért kaptam?
- Mert ma is észveszejtően gyönyörű vagy – suttogta, vigyora
magabiztosan díszítette ellenállhatatlan ajkait.
- Utállak – temettem kezeimbe lángoló arcomat, pimasz
kuncogásán nem tudtam nem vigyorogni. – Még mindig próbállak kiismerni Harry
Styles.
Szia!!!! Én nem rég találtam rá a blogodra , de egyszerűen annyira IMÁDOM,hogy el sem tudom mondani!!!!:)<3 Szerintem tehetséges író vagy, tökéletesen át tudod adni, hogy az adott szereplő mit érez. Csak így tovább és hamar , hozd a következő részt!!!!:))
VálaszTörlésSzia! Köszönöm, nagyon aranyos vagy! Örülök, hogy tetszik, hétvégén remélhetőleg tudom hozni!:)xoxo
TörlésNagyon jó lett...el se hiszem hogy tudsz ilyen jól írni.TÖKÉLETES.*---*
VálaszTörlésAhw olyan édes vagy. Nagyon köszönöm!xoxo
TörlésSzia :)
VálaszTörlésnagyon jó rész lett. :)
várom a kövit. :P
puszi♥
Szia! Köszönöm, igazán édes vagy!:)xoxo
TörlésÚúúúgy örültem, mikor megláttam hogy felraktad! Sajnos..., csak most jutottam el odáig, hogy tudjak kommentelni. Imádtam, de te is tudod! Hiszen tökéletes lett megint csak. :)❤️
VálaszTörlésPuszika
Oo köszönöm drága vagy ❤️
TörlésSzia imádom a blogodat;) nagyon jó csak így tovább :) ♥
VálaszTörlésSzia! Örülök hogy tetszik. Köszönöm!:)xoxo
TörlésEgyszeruen nagyszeru.
VálaszTörlésNagyon megfogtal a tortenetedd, es drukkkolok h mihamarabb kiismerhessuk Mr.TokeletesStylest (bocsana,termeszetesen este vagyok felporogve)
Szoval...mar el is felejtettem mit akartam mondanixd M1 nem papolok tovabb, kivanok sok sikert es remelem mihabarabb jon a resz
Olel,egy lelkes olvasod
Oo de aranyos vagy, köszönöm! Remélem nem fogok csalódást okozni!:)xo
Törlés