2014. 04. 05.

Tizenkilencedik Fejezet

Sziasztok Drágák!:) Meghoztam az új részt, mint látjátok. A következő érkezésének időpontja bizonytalan, viszont remélem jövőhéten visszakaphatom a laptopot, és rendszeresen jöhetnek a részek. Remélem tetszeni fog, kitartást mindenkinek a sulihoz, hamarosan szünet. Jó olvasást!:)xoxo

Ps: köszönöm a rendszeres olvasókat, az előző részhez a pipákat, a díjakat(amiket ki is fogok tenni -reményeim szerint- hamarosan), és a kommenteket. Nagyon hálás vagyok nektek. Fantasztikusak vagytok!xoxo



Sértetten vonultam végig a folyosón, mosolyomat próbáltam leplezni, amikor valaki mellém csapódott. Nem néztem rá, jellegzetes illata mindent elárult. Mit sem törődve vele a könyvtár felé haladtam, ügyet sem vetve csaptam rá az ajtót. Volt egy szabad órám, és mivel a kollégiumba nem szerettem volna visszamenni, úgy gondoltam, a könyvtárban elkezdek egy újonnan szerzett könyvet olvasni. Társaságra azonban nem számítottam.
- Lena Becker. Magyarázatot követelek. Mi a fasz van veled egész nap? – szúrósan mért végig, tekintetében buja vágyat láttam. Nem válaszoltam, élveztem a helyzetet, ahogy ujjaival tehetetlenül túrt bele dús hajába. Bassza meg! Én is annyira beletúrnék! – Ha nem válaszolsz elmentem.
- Ki volt az a lány reggel? – csúszott ki a számon, mielőtt átgondolhattam volna. Átkoztam magam, amiért kiejtettem a szavakat. Önelégült vigyora elárult mindent, legszívesebben képen töröltem volna, csak hogy lejjebb rugdossak az egójából. – Felejtsd el – fordultam meg, szemeimmel kétségbeesetten kutattam egy üres asztal után, de mielőtt elindulhattam volna, ujjai közrefogták csuklómat. Farkasszemet néztünk egymással, zöld íriszei az én kékjeimbe fúródtak, tekintete nem engedett menekülni.
- Csak barátok vagyunk, nem emlékszel? Szóval ne vonj felelősségre! – nézett rám komolyan, szemében furcsa csillogás volt. Most ő élvezte a helyzetet.
- D-de… – dadogtam, azonban félbeszakított.
- Ne légy féltékeny Drága – élvezettel látta, ahogy elállt a szavam, az arrogáns vigyor ott ékeskedett száján. Közelebb lépett, ajkai súrolták fülemet. – Nincs mitől félned. Te vagy az első számú – suttogta, a lélegzetem elakadt, ahogy ellépett mellőlem. Most ez komoly?
- Rohadj meg – ütöttem bele a mellkasába.
- Este várlak – mormolta. Elrejtve szívem heves dübörgését hátat fordítottam neki. Próbáltam úrrá lenni feltörni kívánt röhögésemen, ez azonban nem volt elmondható róla. Hangosan csapódott be a könyvtár ajtaja mögötte, rekedt nevetése a fülemben visszahangzott akkor is, miután elhagyta a helyet. Újfajta érzést éreztem a belsőmben. Öröm, izgalom, szomorúság, magány, csend kavargott bennem, nem tudtam hova tenni ezt a dolgot. Csak azt tudtam, hogy máris mindennél jobban hiányzik.

Kezek takarták el szemeimet, jókedvűen nevettem fel, amikor Matty hangja felcsendült.
- Ki vagyok?
- Uhm – töprengtem, nem tudtam értelmes dolgot kinyögni. – Zac Efron?
- Nem – vágta rá rögtön, hangja mintha kissé sértődött lett volna.
- Akkor nem érdekel – biggyesztettem le ajkaimat játékosan, a kezek takarásából megmenekültem.
- Most megsértődtem – fonta össze mellkasa előtt a karját Matt, elvigyorodtam kisfiús arcán, ahogy durcáskodott. Gondolkodás nélkül lábujjhegyre álltam, karjaimmal átfogtam nyakát, és vártam amíg sóhajtva nem viszonozta a gesztust.
- Te ördögi nőszemély. Nem tudsz megvesztegetni – mosolygott rám, egy kacsintás kíséretében válaszoltam neki.
- Próbálkozni szabad.
- Hát persze. Mizu van? Totálisan elhanyagolva érzem magam Harry miatt.
- Matt, reggel beszéltünk majdnem egy egész órát – nevettem fel.
- Kevés volt belőled – vágta rá, mire még hangosabban röhögtem.
- Keress egy barátnőt – bokszoltam bele a vállába, ő azonban elkapta csuklómat.
- Minek, ha itt vagy te? – nevetett fel, mérgesen néztem rá.
- Matt!
- Nyugi, csak vicceltem. Rose-ékkal beszélgettünk. Holnap nem megyünk el bulizni a Seven-be?
- Még jó hogy. Harryt megkérdezed te, vagy én? – szóltam könnyedén, jó volt belegondolni, hogy egy kicsit kimozdulhatunk.
- Legalább ennyi szabadságot hagy kapjak – szórakozott, mígnem egy újabb ütés érte vállát, amit nem tudott hárítani.
- Ez nem volt fer – dörzsölte meg karját, homloka ráncba szaladt, míg végül rám emelte tekintetét. – Ebédelünk együtt?
- Persze – vágtam rá, és holmimat összerámolva követtem.

*Harry Styles*

- Mit akarsz még tőlem? Megkaptad, amivel tartoztam. Szállj le rólam! –mondtam ingerülten a telefonba, idegesítő nevetésére ökölbe szorult a kezem.
- Harry, Harry, Harry. Szerintem te nem értesz engem. Ilyen lehetőség nincs, hogy csak úgy elfelejtve mindent lelépsz. Nem szabadulhatsz tőlem, fiam – cincogta, tehetetlenül túrtam bele a hajamba. – Mivel te voltál a legjobb emberem, adok még egy lehetőséget arra, hogy visszagyere.
- Soha a büdös életbe! – próbáltam határozott lenni, belül azonban megremegtem.
- Ch,ch. Rossz válasz Harry – nevetett fel ismét. – Figyelni foglak minden úton, és várom a pillanatot, amikor könyörögni fogsz az életedért. De én nem kegyelmezem – fenyegetett meg, de mielőtt kinyomhattam volna, még hozzátette. – Hallottam a legújabb híreket. A Nagy Harry Stylesnak barátnője van?! Lena, ha jól emlékszem. Oh öcskös, gyönyörű a lány. Millióféleképpen lejátszódott a fejemben, hogyan rabolom el, és teszem magamévá – az agyam kikapcsolt, mielőtt válaszolhattam volna, megszakadt a vonal. Ordítottam, egyszerűen nem tudtam irányítani önmagam, az ajtófélfába vertem összeszorított öklömet újra és újra. A fájdalom belehasított kezembe, tehetetlenül rogytam le a padlóra, melyet vörös vércseppek borítottak. Most mindennél jobban magam mellett akartam tartani Lenát.

*Lena Becket*

Az idő lassan telt, csalódott voltam amikor ránézve az órára még mindig ugyanannyit mutatott. Öt perc volt hátra az előadásból. Próbáltam türelmes lenni, a füzeteim már a táskában hevertek, vártam míg a professzor összepakolva elhagyja a termet. Elsőként álltam fel, zavarba jöttem ahogy a szék megnyikordult, és mindenki felém kapta fáradt tekintetét. Egy halk "sajnálom"-ot motyogtam, és már ott sem voltam. Izgalom tombolt bennem, felpezsdült a vérem, különös érzés fogott el. Olyan érzés, amit csak a jelenlétében éreztem. Mindig tudtam, hogy valami hiányzik az életemből. Mindig tudtam, mi. És látni őt, érezni, hallani a hangját, ez volt az, ami teljessé tett. Ő töltötte ki azt az űrt ami mindig ott lebegett bennem. És most ott állt. Zsebre tett kézzel, ragyogó mosollyal arcán. Szűk fehér póló, fekete nadrág, tornacipő, kendő alá rejtett fürtök. Egyszerűen lélegzetelállító volt.
- Csukd be a szád Drága – szórakozott, elpirultam, amiért rájött, hogy meglesem.
- Olyan tökéletes vagy – néztem rá mosolyogva, szemei pajkosan néztek rám.
- Én nem vagyok tökéletes Lena – cáfolt meg.
- Nos, számomra az vagy – rántottam meg a vállam, meglepődtem, amikor jóízűen felnevetett. – Te most kinevetsz? – kuncogtam, nem tudtam megállni, de nem válaszolt. Rám hagyta a dolgot, én pedig csak bámultam vonásait. Nem tudtam nem őt nézni, annyira szöges ellentéte olt mindennek, mint pár héttel ezelőtt. A mosolya, a nevetése, minden olyan őszinte volt.
- Mi ez a jókedv mostanság? – hecceltem, a válaszon töprengett, miközben megrántotta a vállát.
- Van, aki bearanyozza a napjaimat – nézett rám szívmelengető mosolyával, arcomba pír szökött. Hihetetlen, hogy egyetlen gesztusával sikerül elérnie a kívánt reakciót. – Csak nem elpirult valaki?
- Fogd be! – mértem végig szúrósan, hangom azonban elárult. Kezeit az enyéimre tette, mindössze egy röpke pillanat volt, amíg elvonta figyelmem, mígnem egy ártatlan puszi érte arcomat.
- Ezt miért kaptam?
- Mert ma is észveszejtően gyönyörű vagy – suttogta, vigyora magabiztosan díszítette ellenállhatatlan ajkait.
- Utállak – temettem kezeimbe lángoló arcomat, pimasz kuncogásán nem tudtam nem vigyorogni. – Még mindig próbállak kiismerni Harry Styles.

12 megjegyzés:

  1. Szia!!!! Én nem rég találtam rá a blogodra , de egyszerűen annyira IMÁDOM,hogy el sem tudom mondani!!!!:)<3 Szerintem tehetséges író vagy, tökéletesen át tudod adni, hogy az adott szereplő mit érez. Csak így tovább és hamar , hozd a következő részt!!!!:))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Köszönöm, nagyon aranyos vagy! Örülök, hogy tetszik, hétvégén remélhetőleg tudom hozni!:)xoxo

      Törlés
  2. Nagyon jó lett...el se hiszem hogy tudsz ilyen jól írni.TÖKÉLETES.*---*

    VálaszTörlés
  3. Szia :)
    nagyon jó rész lett. :)
    várom a kövit. :P
    puszi♥

    VálaszTörlés
  4. Úúúúgy örültem, mikor megláttam hogy felraktad! Sajnos..., csak most jutottam el odáig, hogy tudjak kommentelni. Imádtam, de te is tudod! Hiszen tökéletes lett megint csak. :)❤️
    Puszika

    VálaszTörlés
  5. Szia imádom a blogodat;) nagyon jó csak így tovább :) ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Örülök hogy tetszik. Köszönöm!:)xoxo

      Törlés
  6. Egyszeruen nagyszeru.
    Nagyon megfogtal a tortenetedd, es drukkkolok h mihamarabb kiismerhessuk Mr.TokeletesStylest (bocsana,termeszetesen este vagyok felporogve)
    Szoval...mar el is felejtettem mit akartam mondanixd M1 nem papolok tovabb, kivanok sok sikert es remelem mihabarabb jon a resz
    Olel,egy lelkes olvasod

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Oo de aranyos vagy, köszönöm! Remélem nem fogok csalódást okozni!:)xo

      Törlés