Huszonharmadik Fejezet

Kedves Olvasóim!:) Újabb hét, újabb rész. Különösebb hozzáfűznivalóm nincsen, elkezdődött a történetnek az utolsó szakasza. Még nem tudom pontosan, hogy hány rész is lesz az utolsó fejezetig, de "hamarosan" az is el fog jönni. A végét már teljesen megterveztem, a nyár kezdetével remélem, hogy sűrűbben lesz időm írni, de nem tudok ígérni semmit. Remélem tetszeni fog ez a "szösszenet", nagyon jó olvasást, kitartást jövőhétre!:)

ps: köszönöm az előző részhez a pipákat, és a kommenteket - név szerint: Petrának, Torinak, és Noéminek -. Egyszerűen fantasztikusak vagytok!:) Millió puszi.xoxo

A hangulat a tetőfokára hágott, amikor egy újabb pohár keserű vodka csúszott le a torkomon. Nem tiltakoztam, amikor valaki kezeimet megragadva a táncoló tömegbe húzott, képtelen voltam józanul gondolkodni. A basszus ütemére mozogtam csípőmet, miközben hagytam, hogy partnerem keze a derekamra csússzon hátamat közelebb húzva ezzel mellkasához. Az alkohol pezsgett a véremben, éreztem, ahogy egyre inkább elöntenek az érzelmek, ahogyan a pörgős dal hirtelen lassabb számra váltott. Kissé eltávolodtam, de mindössze annyi időre, hogy megforduljak karjaiban, kezeim Matt tarkójára csúsztattam, szelíden mosolyogtam rá. Mámorban úszva tekintettem fel kék szemeibe, melyek részegségtől csillogtak, akár az enyémek. Túlfűtött mozdulataink hatására izzadság jelent meg homlokomon. Testünk minden porcikája összeért, meglepődtem, amikor keze hirtelen a fenekemre csúszott. Halk sóhaj hagyta el a számat, amikor lehunyta szemeit, ajkával közeledett felém. Mindössze egy pillanat választott el attól, hogy megcsókoljon, a gondolataim viszont e mozdulatra azonnal kitisztultak. Mégis mit művelek? – sebtében fordítottam el a fejem, így lágy csók érte arcomat. Matt szemei kipattantak, kezei tehetetlenül hullottak vissza, lábaival hátrált.

- É-én … – dadogta, kereste a megfelelő szavakat.

- Ki kell mennem levegőzni – előztem meg, mielőtt bármit is mondhatott, és azonnal az asztalunkhoz vettem az irányt.

- Mi a fene?! Lena! – kiabált utánam zavartan Rose, amikor táskámat felkapva helyünkről azonnal a kijárat felé siettem szó nélkül.

Lépéseim ingatagok voltak, éreztem a szédülést, de nem adhattam át magam az érzésnek. Ahogy bezártam a hátsó kijárat ajtaját, a zene lecsendesült, s a fáradtság azonnal úrrá lett rajtam.

- A francba – motyogtam, kezeimmel a hideg téglának támaszkodtam, homlokomat nekidöntve próbáltam kissé lehűteni felforrt testemet. Gondolataim pörögtek az agyamban, hihetetlen volt az egész szituáció. Én sosem csináltam még ilyet, hiszen sosem csalnám meg a barátomat. Harry. A név, amelyre ha gondolok, mindig mosoly jelenik meg az arcomon, és akit tiszta szívemből szeretek. Sosem tudnék neki ártani. Pláne nem most, amikor végre kimondta azt a szót, amire oly’ régóta vártam. Szeret engem, és én is Őt. Én nem ilyen vagyok, aki az első adandó alkalommal részegre issza magát, és más sráccal kezd el flörtölni. Mégis, bármilyen rossz bevallani, ezt tettem. Elszorult a szívem, ahogy a bent történtekre gondoltam, idegesen babráltam a táskám cipzárjával, majd amikor végre kihúztam, kivettem belőle a mobilom. Az idő már jócskán hajnaltájt járt, úgy éreztem, én már nem bírok tovább itt maradni. Lassan mozdultam el a faltól, és visszaindultam az ajtó felé, jelezni a többieknek, hogy elmegyek, de mielőtt elértem volna a célom, a nehéz fém kicsapódott, és egy ismeretlen alak jelent meg a küszöbön. A félelem azonnal úrrá lett rajtam, amikor körülnézve végül rajtam állapodott meg tekintete. Gúnyos vigyorra húzta ajkait, szemei felcsillantak, nehéz léptekkel közeledett felém. Hátráltam, azonban hosszú lábaival hamar utolért, izmos testével felém magasodott,azt tettem, amit minden ember tenne egy ilyen szituációban. Sikítottam. Kezei azonban hamar megtalálták számat, befogva azt a falnak lökött, nem akartam arra gondolni, mi következik most. Meg fog erőszakolni – csak erre tudtam gondolni, azonban mielőtt ezen tovább agyalhattam volna, érdes nevetés rázott vissza a jelenbe.

- Komolyan te vagy Harry Styles barátnője? Tudod, valami belevalóbb csajt gondoltam neki – erős spanyol akcentussal beszélt, miközben még mindig gúnyosan vigyorgott. Gyűlöltem a férfiak fizikai erejét, mellyel rettegésben tartották a nőket. Kezeimet sikerült kiszabadítanom fogásából, és azzal küzdöttem, hogy mocskos tenyerét levegyem a számról. Tudta, mit szeretnék, hátrébb lépett, ezzel teljesen meglepve engem. Mit akar, és a legfőbb kérdés, hogy honnan ismeri Harryt?

- Ki v-vagy te? – dadogtam, arcvonásai megfeszültek, megrémisztett rideg arca. Bőre szinte hófehér volt, izmai megfeszültek a fekete póló alatt, amit viselt. Testalkata leginkább Harryéhez hasonlított, bár nem volt olyan gyönyörű, mint az én zöld szemű szerelmem. Haja fekete volt, kuszán álltak feje tetején, míg szemei sötétbarna, szinte már fekete színben pompáztak. Félelmetes volt a sötétség, ami benne lakozott, ő volt az a tipikus ember, akivel nem szeretnél este egy sikátorban találkozni. Velem mégis megtörtént. Szemtől szemben álltunk, tekintetét nem vette le arcomról, míg én idegesen jobbra, balra pillantottam menekülési lehetőséget keresve. Csak pár méterre van az ajtó – figyelmemet leginkább ez keltette fel, és tekintetemet nem vettem le róla.

- Meg ne próbáld! – szólt nyersen, szemeim azonnal megtalálták övéit, kezeivel a dzsekijénél babrált, majd elhúzva azt egy fegyverre mutatott. Nagyon nyeltem, ahogy a kabátja belső részében megvillant a fém, egyre hihetetlenebbnek tűnt az egész szituáció. Miért pont velem történik meg mindez, és ehhez mi köze van Harrynek?

- Mit akarsz tőlem?

- Tőled semmit baby. Harrytől annál inkább – suttogta. – … és mivel vele nem találkozok, rajtad keresztül fogom elérni a célom.

- Honnan ismered Harryt? – kérdeztem, hangom erőtlenül csengett.

- Nem is mesélt rólam? – kérdezte tettetett döbbentséggel. – Ezt őszintén rossz hallani. Azt hiszem nem én leszek az, aki be fog avatni téged a fiúd dolgaiba, de tudd, hogy Styles nem az, akinek hiszed! – mondta fenyegetően. – Nem egy ember vére tapad a kezéhez szivi … - az ajtó kicsapódott mielőtt folytathatta volna, Matt kérdő tekintete hirtelen vált dühössé, ahogy szemeit rólam a férfira vezette. Össze voltam zavarodva szavai miatt.

- Te még is mi a szart csinálsz? Azonnal menj távolabb – kiabált erélyesen, sosem láttam még ilyen hangon beszélni. Figyelmeztetni akartam, hogy fegyver van a férfinál, de mielőtt megszólalhattam volna, már védelmezően előttem állt. A férfi alacsonyabb volt pár centivel Mattnél, teste azonban sokkal izmosabb volt, mint barátomé.

- Ismerős vagy nekem – nézett rá Mattre, kinek álla megfeszült. – Láttalak Harry meccsein – vigyorodott el.

- Takarodj el! – szűrte ki fogai közt. Meglepődésemre a férfi hátrált, tekintetével engem vizslatott, majd rám kacsintva eltűnt a sikátor sötétjében. – Baszd meg! – szólt Matt, kezei ökölbe voltak mindaddig, amíg erősen meg nem fogta a csuklómat, és az ajtó felé húzott, amin pár perccel ezelőtt kirontott. Ezernyi érzelem futott át az álkapcsán, ahogy erősen magyarázni kezdett a többieknek, miszerint hazavisz, kezeivel még mindig fájdalmasan szorított. Szinte csak kapkodtam a fejem a hirtelen mozdulatokra, nem tudtam követni az eseményeket, mire legközelebb észbekaptam, már egy taxiban ültem Mattel az oldalamon. A kínos csend kezdett zavarni, Matt többször kinyitotta a száját, hogy mondjon valamit, viszont mindig meggondolta magát.

- A rohadt életbe Lena, miért kellett kimenned? – bökte végül ki, tekintetéből bosszúság áradt.

- Meg akartál csókolni! – mondtam felháborodva, halk veszekedésünkre a taxisofőr felkapta a fejét, majd kezével a rádió felé nyúlt, hogy zenével tompítsa a nem kívánt hangokat.

- És? Az már azt jelenti, hogy hajnalok hajnalán kimenj egy kibaszott sikátorba? Bármi történhetett volna! – idegesen legyintettem. – Csak túlságosan elragadott a hév. Számított volna bármit is? – magyarázta tovább, bár ez engem cseppet sem érdekelt.

- Ki volt ő? Honnan ismeri Harryt? – kérdeztem halkabban, Matt azonnal tudta, mire is értettem, tekintetével elfordult, és az ablakon tekintett ki az út hátralévő részében. Én pedig ott maradtam a sok megválaszolatlan kérdéssel együtt, amire mindennél jobban válaszokat akartam kapni. Méghozzá Harrytől. Akartam, hogy az ő szájából halljam a dolgokat, amiket eddig eltitkolt. Az igazságot.