2013. 11. 23.

Ötödik Fejezet

Sziasztok, Drága Olvasóim!:) Sajnálom, hogy a tegnapra ígért rész elmaradt, rettentő fejfájás gyötört, és kilenc órakor már ágyba taszított.:( Mindenesetre most meghoztam a következő részt, ami kissé rövidebb lett, mint a többi, és nem is érzem a legjobbnak, viszont remélem tetszeni fog!:) Jó olvasást!:)

Nagyon köszönöm a 25 feliratkozót, a kommentet Abigélnek, és a pipákat+az érdeklődést Camille-nek:):) eszméletlen aranyosak vagytok.>3 esztixoxo


Sírásomat nem tudtam megállítani, minden emelettel egyre közelebb kerültem a szobához, mely valamiféle menedéket nyújtott, noha még csak az első napomon vagyok túl Amerikában. Istenem, de még milyen nap. Mindhiába próbáltam fékezni érzelmeimet, nem ment. Amint benyitottam a szobába, halk mormogását hallottam az ágy felől, ahol Rose mit sem tudva édesdeden aludt, szuszogása betöltötte az egész helyiséget. Egyszerűen gyengének éreztem magam, és éppen hogy bezártam magam mögött a fürdőszoba ajtót, annak mentén a földre rogytam, arcomat egy törölközőbe temetve csak csendesen sírtam. Zokogtam, minden feszültségemet ebbe fojtottam, s szenvedtem, szinte belülről marcangoltam magam. Ez volt minden, amire vágytam? Egy évig kapaszkodtam egy olyan dologba, ami most ölt meg legbelül? A nagy semmi?

Nem tudom meddig ülhettem ott gondolataimba zárva, de pityergésem teljesen elapadt, szipogásom jóval alább hagyott. Ahogy a tükörbe néztem, nem láttam mást, mint egy szétcsúszott lányt. Tipikusan kisírt szemek, ám érzelem helyett egy tátongó ürességet éreztem. Mintha lelkem elillant volna, és szemeim pirosságán, égető fájdalmán kívül nem maradt volna bennem semmilyen jellem. Csak úgy voltam, mintha lebegtem volna. Mintha összes érzésem elfolyt volna könnyeimmel együtt. Fájdalmasan mosolyt erőltettem magamra, szemeimmel kívülről láttam mindent, megnyugtatásként suttogtam magamnak berögzült mottómat: Minden rendben lesz - ejtettem ki lassan, hosszasan, és noha tudtam, sosem lesz semmi rendben, mert az  élet mindig hoz valami kihívást, le kell győznünk, hisz erre születtünk, ám van amikor elbukunk. Mégis egy pillanatra elhittem, szám ízlelgette a kimondott szavakat, hosszasan bámultam tükörképemet. Felkeltem, hisz nem maradhattam ott tovább, az élet megy tovább. Velem vagy nélkülem, az részletkérdés, de mindig egy új nap fog kezdődni, újabbnál újabb lehetőségekkel. Sokáig tartott, mire végre felfogtam: Kitörölt az életéből, és nekem is ezt már régen meg kellett volna tennem, de egyszerűen nem ment, és talán még most sem megy, de mindent meg fogok tenni, hogy elfelejtsem. Elfelejtsem azokat az éveket, amit együtt töltöttünk. Amikor még minden tökéletes volt. Vagy már akkor sem volt semmi az, csak túl naiv voltam észrevenni a problémákat? Fogalmam sem volt, miért viselkedik úgy, ahogy, de teljes egészében megrémített ez a változás. Nem tudhattam, és nem is gondolhattam rá tovább, hiszen az ajtó hangos csattanással záródott vissza a helyére.
- A francba - hallottam El halk szitkozódását, majd lépte alatt megreccsent a padló, én pedig még egyszer ránéztem tükörképemre, megtöröltem meggyötört szemeimet, és próbáltam halkan kinyitni az ajtót, de egy kis nyikorgás így is társult a halk éjszakába.
- Hali - suttogtam, és mosolyt erőltettem magamra, ahogy felkapcsolta az egyik éjjeli lámpát.
- Hé! Jól vagy? Merre voltál? - szólalt meg halkan, háttal állva nekem, hiszen éppen a bőröndjében kutakodott. Mélyet lélegeztem a friss levegőből, amit a résnyire nyitott ablak tett lehetővé, és minden magabiztosságomat összeszedtem, hogy meggyőzően tudjam kimondani a következő szavakat, miközben az ágyra ültem, időt nyerve ezzel.
- Persze. Iga... - hangom elhalt, ahogy Eleanor rám nézett, és először gyanúsan méregetett, majd eldobva minden cuccát, mellém sietett. Letérdelt a padlóra, onnan nézett fel rám, kezeit térdemre tette.
- Atyaég. Te sírtál?
- Nem, én c-csak mo-ost kelte-em f-fel - dadogásom elárult, szívem összeugrott, kényszeríteni kellett izmaimat, hogy elmosolyodjak bénaságomon. Hihetetlenül idiótán hazudok.
- Istenem, tudtam! Múltkor is ugyanez történt - kiáltott fel kissé túl hangosan, amit ő is észrevett, hiszen egyszerre kaptuk fejünket Rose irányába, de ő békésen szunnyadt tovább. - Bántott téged? - értetlenül néztem rá. Múltkor is?
- Mégis miről beszélsz?
- Harry. Harry bántott téged?
- N-nem.
- A francba Lena. Ne hazudj. Hozzád ért?
- Mi van? Dehogy is - vágtam rá egy kicsit túl gyorsan. Mindössze kiabált velem, és eszméletlenül megrémített, de ő ezt nem tudhatta. -  Milyen múltkor is? Miről beszélsz?
- Rettentően ideges volt Lena. És amikor elrohant, te sehol nem voltál. Halálra rémítettél. Kismilliószor hívtalak - mutogatott a szekrényen lévő telefonom felé. - Kiabálást hallottunk, de mire Matt odament, senki nem volt ott. Tudnom kell, hogy bántott e téged. Vagy nem veled kiabált? - vonta össze szemöldökét, ajkaimon öntudatlanul csúsztak ki a szavak, mielőtt átgondolhattam volna.
- Igen - suttogtam elképedve. Mégis mi történt Eleanorral?
- Istenem. Nem kellett volna. Múltkor is ugyanez volt - állt fel hirtelen, és innentől kezdve inkább magának beszélt, mintsem nekem. - Éppen hogy megtudtuk védeni a lányt, mielőtt bármit tehetett volna vele. Istenem Lena, hagy magyarázzam el - ült le mellém, járkálása alább hagyott. Megfogta kezeimet, kereste tekintetemet, és amint szemeim megtalálták övéit, belekezdett.
- Nem tudom hol kezdjem - sóhajtott, kézfejemet kissé megszorította. - Ma, akivel találkoztál társaság, szörnyen régen együtt vagyunk. Ugye mind Amerikában élünk, és szinte egy városban nőttünk fel. Amikor idejöttek egyetemre Louisék, akkor találkoztak először Harryvel. Ő mesélte, hogy kissé magányos volt, szóval bevették a köreikbe. Többször összejártunk hétvégenként, volt amikor hétköznaponként is eljöttek hozzám. Eleinte nagyon jó srác volt, de körülbelül fél éve teljesen megváltozott. Velünk nem éreztette, de ahogy másokkal bánt, kicsit sem volt valami kedves, épeszű dolog. Mindenkivel távolságtartó volt, és fura dolgokat tett. Lounak egyre jobban feltűnt, hogy valami nincs rendben. Éjszakánként elment, délután aludt, teljesen elvesztette önmagát. Egyszer amikor elment, követték Matték, és ő egy nagyon rossz társaságba keveredett Lena. Próbáltunk neki segíteni, de nem lehetett. Sokszor részegen ment a szobájukba, és valami lányról hadovált össze vissza. Majd másnap visszatért a komoly arca. Minket megszokott, és velünk elvolt. De emberek, akikkel lógtunk, és új volt köztünk,  nem tudta elviselni. Elüldözte őket. Kiabált, és volt olyan, hogy verekedett. És veled is ezt tette. Annyira sajnálom Lena, de ő tényleg nem rossz ember. Csak egyszerűen nem találja a helyét - suttogta végül, nekem pedig egy kósza könnycsepp hagyta el szememet. Szemeim előtt láttam meggyötört arcát, amikor velem szemben állt, következtetések ezre fogalmazódott meg bennem, választ azonban nem kaphattam fel nem tett kérdéseimre. Mibe keveredtél, zöld szemű hercegem?

4 megjegyzés:

  1. Öröm táncot jártam körübelül amikor megláttam, hogy írtál részt! Egyátalán nem lett rövid, sőt, pont elég tartalmas, és élvezetes. Nekem rögtön elnyerte a tetszésemet, már a legelejétől elkezdve! Érdekes és váratlan fordulatot vett az egész sztori, ezzel, hogy El így "kitálalta" Harry jelenlegi életét. Már most biztos vagyok benne -persze nem biztos-, hogy ez még rengeteg bonyodalmat fog majd maga után vonni.
    Nagyon nagyon várom a következőt, kitartás a sulihoz -átérzem a helyzeted, akárcsak a fejfájásodba is. Pihenj sokat!
    U.i.: Benne lennél egy cserébe? :) ( http://a-jateknak-vege.blogspot.hu/ )
    Szép hetet
    xx ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szentséges Jézus! Annyira eszméletlenül aranyos vagy, szóhoz sem tudok jutni:333 Te is pihenj, és nagyon sok sikert/kitartást/türelmet a sulihoz, nem sokára szünet!:) Természetesen benne vagyok a cserében, és azonnal ki is teszlek. Neked is legeslegjobb hetet, vigyázz magadra:)>3

      Törlés
    2. Kint vagy, nézeed az 1DDay-t?:)
      Eszméletlenül aranyoos? Elpirulok, te leány:)
      Én csak azt irom, amit olvasok.
      Oh, igen végre szünet, már nagyon várom, sokáig alszok ezaz.
      Neked is! <3

      Törlés
    3. Igen, nézeeem*---* Igeee, az vagy:33 ha gondolod, írj üzenetet gmail-en, és ott is beszélhetünk: eszti.9827@gmail.com

      Törlés