2014. 03. 15.

Tizennyolcadik Fejezet

Sziasztok Drágák!:) Meghoztam a következő részt -késve, bár annál nagyobb szeretettel-, amihez különösebb hozzáfűznivalóm nincsen. Remélem tetszeni fog, jó olvasást!:)

ps: köszönöm a +5(!)rendszeres feliratkozót, a 2 díjat, és az előző fejezethez a pipákat plusz a 7 kommentet - Noéminek, Dórinak, egy "anonymus" olvasómnak, Petrának, Nitának, Abinak, és Małł-nek:)-Fantasztikusak vagytok.xx

*Harry Styles szemszöge*

Hihetetlen düh lett úrra rajtam, ahogy a földön zokogó lányt néztem. Fejét hátravetve sírt, miközben láttam a karjából kiserkenő vért lefolyni. Könnyei eláztatták arcát, és tudtam, noha legszívesebben ordított volna, nem jött ki hang a torkán. Éreztem, ahogy az adrenalin végigszaladt porcikáimon, a düh teljesen elvette az eszem. Mindössze pár pillanatig álltam mozdulatlanul, a sokktól, mely akkor ért, nem tudtam megszólalni, végül teljesen kikelve magamból ordítattam rá.
- Te mégis mi a lószart csinálsz? – erélyes hangomtól azonnal összerezzent, majd könnyáztatta tekintetével szembesülve végleg elborult az agyam. Erősen megragadva karját állítottam talpra, nem is gondolva semmire. Csak egy nagy ürességet láttam gondolataim helyén, észre sem véve, mit cselekszem.
- Soha többé ne lássam ezt. Őrült vagy? – ordítottam, de semmit nem értem el vele, mindössze remegését éreztem kezeim alatt.
-Ha-harry ez fáj –hangja megremegett, és lába kicsuklott alóla. Gyengéden segítettem le a földre, és akkor, ott eltört bennem valami. Mögé ültem, es legszívesebben élveztem volna a pillanatban, ahogy teste az enyémhez simul, ám  mégsem tudtam. Ilyen körülmények között nem. Leheletén éreztem az alkohol kesernyés ízét, és tudtam, nem gondolkodott józan ésszel. Kezeim bebarangoltak testét, éreztem pólómat átnedvesedni sűrű könnyfátyolától. Utáltam a gondolatot, hogy miattam szenved, és miattam bántotta magát. Gyűlöltem, hogy egyáltalán miattam szomorú. Halk szisszenése visszhangzott a szobában, amikor friss vágásaihoz nyúltam.
- Soha többé ne tedd ezt magaddal – suttogtam.
- Soha többé ne hagyj el – vágott vissza, éreztem, amint pólómra jobban rámarkol, mire lehunyva szemeimet homlokon csókoltam. Haja kócos volt, szemei kisírtak, testét mindössze egy elnyűtt póló takarta, ám mégis őt éreztem a világ legszebb nőjének. Nem akartam, nem tudtam bevallani magamnak a nyilvánvalót, de látni őt, ahogy szétesve a karomban fekszik, a következő szavak villámcsapásként hagyták el ajkaimat.
- Mindig ott leszek neked Szerelmem.

- Harry, ébredj fel. Megfulladok – szólt fel kétségbeesetten egy hang, hirtelen csöppentem bele a valóságba zaklatott álmom után. Szemeim kipattantak, ahogy felnyögött a karomban tartott lány, szemei kétségbeesetten néztek rám.
- Sajnálom – suttogtam, hirtelen engedtem el és ültem fel az ágyon. Talpam a hideg padlót érte, könyökömmel a térdemre támaszkodtam, mellkasom hevesen emelkedett fel-le.
- M-mi történt? K-kiabáltál álmodban, és hirtelen olyan… - nem fejezte be a mondatot, ijedten rázta meg a fejét. – Megijesztettél – bújt mellém, testének melege lenyugtatta szívverésemet, egyre inkább visszatértem a valóságba, de egy kérdés frusztrált. Vajon okozott magának fájdalmat? – féltem megkérdezni, mert féltem a válaszától, egyszerűen nem tudtam volna elviselni, ha megtette. Hosszas csend borult ránk, én nem beszéltem, ő pedig nem erőltette.
- Ugye te sosem bántanád magad? – kérdeztem bátortalanul. Percek elteltével hallgatása miatt egyre inkább felforrt a vérem, muszáj volt kezelnem dühömet, ami kitörni készült belőlem. – Bántottad már magad? – fogalmaztam át a kérdést, nem tudtam, mit fogok kezdeni a válasszal.

*Lena Becker szemszöge*

Szemeiben remény csillogott, miközben várta a válaszom. Egyre dühösebb lett, amikor nem feleltem, de nem tudtam mi a tökéletes válasz erre a kérdésre. Bántottam-e már magam?
- A kurva életbe! Válaszolj! Értsd meg, tudnom kell! – morogta, tekintete nem hagyta szabadulni az enyémet. Megráztam a fejem, szavak nem jöttek a számra. – Mi nem? – változott a tekintete, megkönnyebbült, hangjában azonban érezhető volt a feszültség.
- Soha nem bántottam magam – mosolyodtam el. – Legalábbis nem úgy, ahogy te gondolod. – tettem hozzá, felkuncogtam, amikor tekintete ismét elborult. – Sporttal vezettem le a feszültségemet. Sokat kínoztam magam ezzel, de jót tett – nevettem legyintve.
- Ez nem vicces – sóhajtotta megkönnyebbülten, elvigyorodtam amiért tanúja voltam annak, hogyan váltakoznak a hangulatok az arcán, ami beigazolta mennyire hangulatfüggő.
- Komolyan emiatt voltál dühös? – mosolyodtam el, nevetségesen ráztam meg a fejem. – Ennyi miatt húztad fel magad? – kérdeztem ismét, szemei rám meredtek, sértetten fordult el tekintetem elől.
- És ha igen? – kérdezte felháborodva, még mindig viccesnek találtam. – Ne nevess ki – sértetten állt fel, ajkamat beharapva mértem végig gyönyörű fiút, amikor lerúgva magáról a takarót a konyhába indult. A telefonom után kutattam, hangosan sóhajtottam, amikor a kijelző 3:59-ről hajnali négyre váltott. A testem könyörgött az alvásért, viszont addig nem engedtem a kísértésnek, amíg Harry vissza nem tért.
- Miért mutatott be az első alkalommal Edwardnak El? – magam sem tudom miért kérdeztem, egyaránt megleptem vele magamat és őt is. Elmosolyodtam, és megrántottam a vállam amolyan csak eszembe jutott módon, és vártam, hogy visszaüljön az ágyba.
- Imádott mindenkinek Edwardként bemutatni, de sosem szólított annak. Azt mondta, hogy a lányoknál ez megnyerő, és titokzatos. Sosem értettem – nevetett fel, rekedt hangja betöltötte a szobát. Órákat beszélgettünk, ujjai folyamatosan ujjaimmal játszottak, mígnem egy másik világban találtam magam. Melyben kettőnkről álmodtam, és arról mi lehet ismét a miénk.

- Lena mennem kell. Engedj - suttogta Harry a fülembe, egyre jobban kapaszkodtam belé, mintha tőle függne az életem.
- Nem mehetsz. Nem hagyhatsz el újra! - dörmögtem, kissé bosszúsan próbáltam közelebb húzódni hozzá, hogy maradásra bírjam. Ujjai lágyan cirógatták hasamat, szaggatottan fújtam ki a bent tartott levegőt a kellemes érzéstől. Régóta vártam már ezt a pillanatot, amikor együtt, kéz a kézben alszunk.
- Visszajössz? - sóhajtottam, ahogy ajkai a nyakamat súrolták, fogai finoman belekaptak bőrömbe.
- Mindig visszajövök hozzád - lehelte, majd hirtelen tűnt el mellőlem az izmos test melege, kihasználva gyengeségemet. Megremegtem a hidegtől, amit a hiánya okozott, de nem tudtam ellene mit tenni. Ismét kisétált az életemből, én pedig reméltem, hogy viszontlátom.

Szörnyű pityegésre ébredtem, elmosolyodtam, ahogy az illata megtöltötte a lélegzetem. Hirtelen nem tudtam, hogy álmodtam-e vagy nem azt, amikor itt hagyott, majd minden szépen lassan elkezdett rémleni.  Nem álom volt. A mellettem heverő hely üresen állt, túl hamar kellett előadásra mennie, én pedig képtelen voltam felkelni, és elhagyni a szobát, amikor elment, és ő sem erőltette. Felőle maradhattam. Nem tudtam boldogságomat levakarni, olyan régóta vártam már erre, nem tudtam elhinni, hogy megtörtént. Csak reménykedni tudtam, hogy minden olyan lesz, mint régen, nem akartam arra gondolni, hogy talán mégsem.

Ügyetlenül próbáltam egyensúlyozni a könyveimmel az egyetem folyosóján, amikor ismerős nevetés ütötte meg a fülemet. Elmosolyodtam, amikor megláttam a barna tincseket, lelkesen indultam felé, semmi nem állíthatott meg. Ott állt ő, a falnak dőlve, miközben valakivel beszélgetett, azonban a személyt széles vállától nem láttam. Remegő gyomromban a pillangók minden egyes lépéssel egyre jobban feléledtek, amit felé tettem, viszont megtorpantam, amikor észrevettem az előtte álló személyt. Ugyanaz a szőke lány volt, akivel az egyetemi bálon részt vett. Szomorúságom nem tudtam palástolni, amikor a lány fülébe súgott valamit, aki erre kuncogva átölelte nyakánál. Harry viszonozta ölelését, lágy puszit nyomott a szőkeség arcára, megdermedtem eme gesztusra. Még mindig szerencsétlenül álltam a folyosón, még akkor is, mikor Harry kikerülve őt, továbbment. Egy kemény váll csapódott az enyémnek, amely visszarántott a valóságba. Dühös voltam, amiért olyan naiv voltam, de annál is dühösebb voltam Harryre. Csessze meg!

11 megjegyzés:

  1. Szia!
    Nagyon tetszett a fejezet, várom a következőt!:)

    Xx, B.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!:) Nagyon köszönöm, jövőhéten hozom!xx

      Törlés
  2. Uhh nagyon várom a következőt.*-*

    VálaszTörlés
  3. Drága Bloggerina!

    A Love Will Remember című blogom, meghirdette élete első versenyét. Nézz be te is, ha érdekel. Vesztenivalód nincs, sőt még plusz olvasókra is szert tehetsz.
    Ölel: Blake.

    lovewillremember-justinbieber.blogspot.hu/p/verseny.html

    VálaszTörlés
  4. Szia!
    Eddig nem írtam, pedig folyamatosan olvasom a blogod, és el kell, hogy mondjam, eszméletlen ügyes vagy!!! Ez az a blog amit minden nap megnézek, (vagy egy napon többször is) hátha van fent új rész. Nem lehet már mit mondani rá, annyira jó! Sok sikert a továbbiakhoz és siess, mert már legszívesebben a következő részt olvasnám. Meg az azutánit és az azutánit. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!:) Ajj, el sem hiszed milyen jó volt ezt végigolvasni! Eszméletlenül aranyos vagy, és köszönöm!!♥xx

      Törlés
  5. Ma találtam a blogod és annyira megfogott,hogy nem tudtam abbahagyni!!!Fantasztikusan írsz,komolyan...Annyira élethű az egész,teljesen beletudom képzelni magam a karakterek helyzetébe!!!
    Imádom a történetet!!
    Siess a kövivel,már nagyon várom a folytatást!!
    Ja...és remélem az a szőke cicababa nem kever bele a dolgokba :D
    Pusszancs:Réka

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Úristen nagyon szépen köszönöm, hogy ezt gondolod!:) Valószínűleg hétvégén hozom, ugyanis húzós hetem lesz, viszont tényleg megpróbálok vele sietni!:)xx

      Törlés
  6. Drága Essise S.!
    Egyszerűen fantasztikus a blogod. Csak ma találtam rá, de máris elolvastam a fent levő részeket.
    Imádom a karakterek és úgy az egészet egyben.
    Remélem minél hamarabb tudod hozni az új részt :)

    Alisson

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Kedves!:)
      Nagyon szépen köszönöm, igazán jól esett! Megpróbálom a hétvégén valahogyan hozni a következő részt, viszont nem ígérek semmit!:( Remélem nem haragszotok, ezt én sem így terveztem el. Még egyszer köszönöm a kedves szavakat! Love ya! xoxo

      Törlés