Jó reggelt Drága Olvasóim!:) Meghoztam a következő részt, remélem tetszeni fog! Különösebb hozzáfűznivalóm nincsen, nem akarok rizsázni, kíváncsi vagyok, nektek hogyan tetszik:)
ps: köszönöm a +2 rendszeres olvasót, az előző részhez a pipákat, és a kommenteket Dominak, Liának, Roxynak, Orsinak, Zsófinak és Mirinek!:)xx
ps2: http://soorstalansag.blogspot.hu/ legújabb blogom még mindig tárt karokkal várja az olvasókat, nézzetek be, döntsétek el, hogy tetszik e, vagy sem, ha igen, iratkozzatok fel, hagyjatok nyomot magatok után! love ya.xx
*Harry szemszöge*
- Tehetetlennek érzem magam – sóhajtottam, fáradtan
dörzsöltem meg a szemeimet, az éjjel egy szemhunyásnyit sem aludtam.
- Menj be az órádra, Harry – veregette meg a vállam Matt,
aki ugyanolyan feszült volt, és aki az egész éjszakáját nálam töltötte. Félt, hogy valami hülyeséget teszek,
amit nem lehet többé visszacsinálni.
- Rohadtul pont ahhoz van kedvem – csattantam fel, szemöldökét
összeráncolta. Dühösen pillantottam le a telefonra, vártam annak a rohadéknak a
hívását, mindhiába. A készülék néma maradt, én pedig egyre ingerültebb lettem
minden eltelt órával.
- Még mindig tartom magam ahhoz az állásponthoz, hogy
menjünk el a rendőrségre – mondta halkan, nem pillantottam rá, leállítottam
magam, mielőtt még elkezdtem volna kiabálni, és inkább nem szóltam. Ezt este
megvitattuk, hogy nem fogok elmenni a halálomba, akár tetszik, akár nem, de
ahogy Lenára gondoltam, egyre inkább erősödött a készség. Meg fogom tenni!
- Matt – suttogtam erőtlenül. – Nem tudom megtenni – ráztam
meg hevesen a fejem.
- Engem ez kibaszottul nem érdekel Harry! – kelt ki magából,
kissé meghőköltem, azt hiszem még sosem láttam ilyennek őt. – Mert szeretem Lenát,
és szörnyű nézni, hogy itt ülsz! Nem gondoltál bele, mi történhet vele?
- M-mi? Szereted? – kérdeztem zavarodottan. Összeráncoltam a
szemöldököm, hirtelen düh lépett a magány helyére. – Mondd ki még egyszer! –
követeltem, a pólóját megmarkoltam, és annál fogva toltam neki a falnak.
- Lenyugodnál, az Istenit?! – ordította, kezét kezemre tette,
kényszerített, hogy engedjem el. – Persze, hogy szeretem, te idióta. Szeretetet
érzek iránta, nem szerelmet! – ütötte el dühösen kezeimet, amik élettelenül
hullottak le. Matt ellépett tőlem, éreztem a dühöt a levegőben, melyet
mindketten éreztünk. Hátat fordított nekem, de nem ment el, és ezért hálás
voltam neki. Nem akartam egyedül lenni,
és az őrületbe kergetni magam.
- Sajnálom Matt – érintettem meg a vállát, megnyugodtam,
amikor nem rázott le magáról.
- Szerinted elvenném a barátnődet? Annyi minden történt,
annyiszor segítettem, hogy összejöjjetek – hangjában megbántottságot éreztem.
- Persze, hogy nem, te hülye – mosolyogtam el az emlékekre,
amikor velem együtt ivott, miközben kiöntöttem a szívem. – Csak egyszerűen
annyira hiányzik, hogy felemészt. A kételyek, hogy nem tudom mi van vele, és
az, hogy tudom, nincsen biztonságban. Félek, hogy történik vele valami, ami
megtöri Őt, és félek, hogy haragudni fog rám, mert az én hibám – mormoltam,
Matt együttérzően nézett rám.
- Jóváteheted – ismételte a már sokadszorra elmondott szót.
– Elkísérlek Hazz. Segítenek neked, és én is ott leszek veled. A legjobb
barátom vagy, szinte már a bátyám.
- Mi lesz, ha börtönbe zárnak? – tettem fel a kérdést, ami
már régóta mardosott belülről. – Ha életem végéig ott fogok megrohadni? Ha nem engednek ki, és soha nem leszek szabad? Ha többé nem láthatom Őt?
- Hazza. A döntéseid következményeket rónak maguk után. Nem
éri meg Lena biztonsága érdekében? Valamit, valamiért – gyűlöltem, amikor
ennyire igaza volt.
- El fog ítélni – fordultam el, éreztem, ahogy Matt karja a
vállamra csúszik.
- Meg fogja érteni. Szeret téged. Egyébként sem zárhatnak
életed végéig börtönbe – kuncogott fel erőtlenül, én pedig legyőzötten éreztem
magam. Talán ezzel feladtam mindent, de
érte megérte.
Idegesen babráltam az ujjaimmal, mindössze annyit akartam,
hogy legyen már vége ennek az egész szarságnak. A falnak dőlve álltam,
tekintetemet a padlóra szegeztem, néha-néha viszont felkaptam a fejem, amikor
valaki elhaladt előttem. Furán éreztem magam, különös érzés járta át a testem,
ahogyan néhányan bilincsben lépdeltek a folyosón, csuklómon akaratlanul
éreztem a fém érintését. Mattre néztem, aki ugyanakkor kapta felém tekintetét,
felállt, és biztatóan megveregette a hátam. Ha ő nem lenne, valószínűleg már
egész máshol járnék, messziről kerülném ezt az átkozott rideg helyet.
- Mr Styles – szólítottak fel, idegesen mentem az ajtóhoz,
ahova egy rendőrsegéd vezetett. Egy halk sóhaj hagyta el a számat, és amikor
kinyílt az ajtó tudtam, innen már nincs visszaút. – Ő kint marad – mutatott rá
a férfi Mattre, aki bólintott, és a pad felé biccentett jelezve, ott vár.
Idegesen nyeltem egyet, a küszöböt átlépve furcsa látvány fogadott. Egy fiatal férfi
ült bent ingben, mellette két segéd, akik szintén nem viselték a förtelmes
rendőri öltözetet. Egy beszélgetés közepette lehettek, ugyanis mikor beléptem,
feszülten néztek rám.
- Á, Mr Styles, már vártam a jelentkezését – mosolyodott el,
értetlenül vontam össze a szemöldököm. Ki
a franc ez? – Csodálkozom, hogy eddig halogatta a dolgot – rázta meg a
fejét, majd a másik két emberre nézett, és az ajtó felé biccentett. Se szó, se
beszéd nélkül elhagyták a helyet, és egyedül maradtam a férfivel, akit furcsán
méregettem.
- É-én – dadogtam, utáltam, hogy ideges vagyok, de nem
tudtam belekezdeni, hiába próbáltam órák óta kitalálni, mégis mi a francot
fogok mondani, ha ideérek.
- Üljön le – intett, a székhez. Minden mozdulatomat árgus
szemekkel nézte, az asztalra könyökölt, állát ökleire helyezte. Túl nyugodt volt. – Mielőtt bármit
mondana, tudjon róla, hogy nem tud hazudni. A recepciós nem véletlenül küldte a
drogosztályra. Minden infóm megvan Önről, amire szükségem van ahhoz, hogy jópár
évre rács mögé jutassam – mondta rezzenéstelen arccal, hangja újra
felébresztette bennem a félelmet.
- Ki maga? – kérdésem hallatán felkuncogott, szemöldököm az
égbe szokott.
- Mr Styles. Tudom, kinek dolgozott az elmúlt egy évben.
Tudom, hova járt, tudok minden lépéséről. Tudom, hogy otthagyta Petert, és
tudom, hogy elrabolták a lányt, akivel Ön jár – mondta tárgyilagosan, értetlenül
álltam a dolgok előtt, összezavart, hirtelen túl sok információ szállta meg
elmémet. Váratlanul ért, hogy rögtön a dolgok közepébe csapott, nem egészen
értettem a szituációt.
- M-mi? – nyögtem ki, észre sem vettem, hogy benn tartottam
a levegőt, míg ki nem fújtam azt.
- Harry. Tudok mindent, és számítottam a megjelenésedre –
váltott át hivatalos hangnemről. – Szükségem van rád, neked pedig rám. Nem
vesztegethetjük az időnket, így egyezséget ajánlok neked. Mint gondolom sejted,
a börtönt nem úszod meg, de tehetek az ellen, hogy itt éld le a fiatalságod.
- Mit akar? – kérdeztem.
- Mindössze pár infót, amit megszereztél azalatt az idő
alatt, amíg ott voltál.
- Peter nem avatott be semmibe – mondtam ingerülten, annak a
rohadéknak a neve keserűen hagyta el számat.
- Tudom, hogy nem vagy hülye Harry. Az Isten szerelmére, a
Harvardra jársz. Láttál egy-két dolgot, amit tudnom kell. Benne vagy?
- Miről lenne szó? – kezét felém nyújtotta, amibe én minden
gondolkodás nélkül csaptam bele.
- Ez a beszéd – mosolyodott el, eddig észre sem vettem,
mennyire fiatal ez a srác, aki előttem ült. Barna szemeivel engem nézett,
kíváncsian vártam, hogy folytassa. – A barátnőd nem fog megsérülni, erről
biztosíthatlak – szögezte le a tényt, lelkem egy kicsit megkönnyebbült ennek
hallatán, de nem bízhattam ebben teljesen. – Két éve kerültem bele ebbe az
egész őrületbe, de az előttem lévő rendőrfőnök sokáig figyelemmel kísérte ennek
a bandának a tevékenységeit, mégsem tettek semmit. Amint idekerültem, két
embert sikerült beépítenem az üzletetekbe, ők adták le nekem az infót, és innen
tudok rólad is – mondta bizalmasan a dolgokat, az agyam rögtön elkezdett
kattogni, mégis kik lehettek azok az emberek, de nem tudtam megkülönböztetni
senkit, aki kitűnt volna. – A legjobb ügynökeim, ezért fel sem tűnhetett neked –
közölte, mintha csak olvasott volna a gondolataimban. – Régóta tervezünk már
egy rajtaütést, de egy pár dolog mindig hiányzott, amiben te talán segíthetsz. Egy
egyszerű tervhez kell, amivel elkaphatjuk őket, te pedig visszakaphatod
épségben a barátnődet – hangsúlyozta a szavakat, bólintottam, ahogyan folytatta,
de minden egyes szónál egyre ingerültebb lettem. Ez a terv biztos nem fog
sikerülni. Vagy mégis?
Juj nagyon jo *-* letsti siess <3
VálaszTörlésörülök, hogy tetszik!:)xxx
TörlésSzia! :)
VálaszTörlésEz a resz...megdobbentett :o
......jo ertelemben :)
szegeny Harry :( en ugy sajnalom :(
de o csinalta ezt maganak,ez az o hulyesege miatt van :/
De jol tette a rendorsegi cuccot :)
vegre megjott az esze :)
Szegeny Lena :(
de en akkoris bizom a happybe :)
Ez a rajtautes tuti sikerulni fog :)
Csak Lena bocsasson meg neki :/ bar tul szereti ahhoz,hogy sokaig haragudjon ra :)
Es akkor johet a happy *--*
szerelem,hazassag,kicsi Lenak es Harryk..... :) *.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*
De akkor meg vege a blognak es azt nem szeretnem :)
Imadom ezt a blogot *--*
nagyon jol irsz *--*
at tudod adni az erzelmeket! :)
gratula :)
bocsi a helyesirasi hibakert :/
puszi Domi ♡♥♡♥♡♥♡♥♡ [es megjegyezted a Domit koszi ;) :D ]
♥♡
Köszönöm, örülök, hogy így gondolod. Nagyon édes vagy, és igen, megjegyeztem:)xx
TörlésImádom!!! Siess!!
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszik.xx
TörlésHűűűűű. Ez most egy kicsit lesokkolt. Nem találok rá szavakat, olyan jó volt. De azért ugye nem küldöd börtönbe a főszereplőt? Léccilécci :)
VálaszTörlésnem mondok semmi spoilert, majd minden kiderül a maga idejében.:)xx
TörlésSiess a kövivel :) nagyon jó a story :)
VálaszTörlésSzeretném ma hozni, de valószínűleg át fog csúszni holnapra. Mindenesetre igyekszem, és örülök, hogy tetszik!:)xx
TörlésUristen hallod tegnap kezdtem el olvasni a blogod es ahh imadom. Egyik kedvencen konolyan. Barini jol irsz es mar nagyon izgulok mi fog tortenni a kovetkezo reszben. Es azt is remelem Harry nem kerul bortonbe. Nagyoj varom a kovi reszt, puszi❤️��
VálaszTörlésNagyon örülök, hogy tetszik, már nem sokági kell várni, ugyanis pár perc múlva fent lesz!:)xx
Törlés