2014. 07. 06.

Harminckettedik Fejezet

Jó reggelt Drága Olvasóim!:) Meghoztam a következő részt, remélem tetszeni fog! Különösebb hozzáfűznivalóm nincsen, nem akarok rizsázni, kíváncsi vagyok, nektek hogyan tetszik:)

ps: köszönöm a +2 rendszeres olvasót, az előző részhez a pipákat, és a kommenteket Dominak, Liának, Roxynak, Orsinak, Zsófinak és Mirinek!:)xx

ps2: http://soorstalansag.blogspot.hu/ legújabb blogom még mindig tárt karokkal várja az olvasókat, nézzetek be, döntsétek el, hogy tetszik e, vagy sem, ha igen, iratkozzatok fel, hagyjatok nyomot magatok után! love ya.xx


*Harry szemszöge*

- Tehetetlennek érzem magam – sóhajtottam, fáradtan dörzsöltem meg a szemeimet, az éjjel egy szemhunyásnyit sem aludtam.
- Menj be az órádra, Harry – veregette meg a vállam Matt, aki ugyanolyan feszült volt, és aki az egész éjszakáját nálam töltötte. Félt, hogy valami hülyeséget teszek, amit nem lehet többé visszacsinálni.
- Rohadtul pont ahhoz van kedvem – csattantam fel, szemöldökét összeráncolta. Dühösen pillantottam le a telefonra, vártam annak a rohadéknak a hívását, mindhiába. A készülék néma maradt, én pedig egyre ingerültebb lettem minden eltelt órával.
- Még mindig tartom magam ahhoz az állásponthoz, hogy menjünk el a rendőrségre – mondta halkan, nem pillantottam rá, leállítottam magam, mielőtt még elkezdtem volna kiabálni, és inkább nem szóltam. Ezt este megvitattuk, hogy nem fogok elmenni a halálomba, akár tetszik, akár nem, de ahogy Lenára gondoltam, egyre inkább erősödött a készség. Meg fogom tenni!
- Matt – suttogtam erőtlenül. – Nem tudom megtenni – ráztam meg hevesen a fejem.
- Engem ez kibaszottul nem érdekel Harry! – kelt ki magából, kissé meghőköltem, azt hiszem még sosem láttam ilyennek őt. – Mert szeretem Lenát, és szörnyű nézni, hogy itt ülsz! Nem gondoltál bele, mi történhet vele?
- M-mi? Szereted? – kérdeztem zavarodottan. Összeráncoltam a szemöldököm, hirtelen düh lépett a magány helyére. – Mondd ki még egyszer! – követeltem, a pólóját megmarkoltam, és annál fogva toltam neki a falnak.
- Lenyugodnál, az Istenit?! – ordította, kezét kezemre tette, kényszerített, hogy engedjem el. – Persze, hogy szeretem, te idióta. Szeretetet érzek iránta, nem szerelmet! – ütötte el dühösen kezeimet, amik élettelenül hullottak le. Matt ellépett tőlem, éreztem a dühöt a levegőben, melyet mindketten éreztünk. Hátat fordított nekem, de nem ment el, és ezért hálás voltam neki. Nem akartam egyedül lenni, és az őrületbe kergetni magam.
- Sajnálom Matt – érintettem meg a vállát, megnyugodtam, amikor nem rázott le magáról.
- Szerinted elvenném a barátnődet? Annyi minden történt, annyiszor segítettem, hogy összejöjjetek – hangjában megbántottságot éreztem.
- Persze, hogy nem, te hülye – mosolyogtam el az emlékekre, amikor velem együtt ivott, miközben kiöntöttem a szívem. – Csak egyszerűen annyira hiányzik, hogy felemészt. A kételyek, hogy nem tudom mi van vele, és az, hogy tudom, nincsen biztonságban. Félek, hogy történik vele valami, ami megtöri Őt, és félek, hogy haragudni fog rám, mert az én hibám – mormoltam, Matt együttérzően nézett rám.
- Jóváteheted – ismételte a már sokadszorra elmondott szót. – Elkísérlek Hazz. Segítenek neked, és én is ott leszek veled. A legjobb barátom vagy, szinte már a bátyám.
- Mi lesz, ha börtönbe zárnak? – tettem fel a kérdést, ami már régóta mardosott belülről. – Ha életem végéig ott fogok megrohadni? Ha nem engednek ki, és soha nem leszek szabad? Ha többé nem láthatom Őt?
- Hazza. A döntéseid következményeket rónak maguk után. Nem éri meg Lena biztonsága érdekében? Valamit, valamiért – gyűlöltem, amikor ennyire igaza volt.
- El fog ítélni – fordultam el, éreztem, ahogy Matt karja a vállamra csúszik.
- Meg fogja érteni. Szeret téged. Egyébként sem zárhatnak életed végéig börtönbe – kuncogott fel erőtlenül, én pedig legyőzötten éreztem magam. Talán ezzel feladtam mindent, de érte megérte.

Idegesen babráltam az ujjaimmal, mindössze annyit akartam, hogy legyen már vége ennek az egész szarságnak. A falnak dőlve álltam, tekintetemet a padlóra szegeztem, néha-néha viszont felkaptam a fejem, amikor valaki elhaladt előttem. Furán éreztem magam, különös érzés járta át a testem, ahogyan néhányan bilincsben lépdeltek a folyosón, csuklómon akaratlanul éreztem a fém érintését. Mattre néztem, aki ugyanakkor kapta felém tekintetét, felállt, és biztatóan megveregette a hátam. Ha ő nem lenne, valószínűleg már egész máshol járnék, messziről kerülném ezt az átkozott rideg helyet.
- Mr Styles – szólítottak fel, idegesen mentem az ajtóhoz, ahova egy rendőrsegéd vezetett. Egy halk sóhaj hagyta el a számat, és amikor kinyílt az ajtó tudtam, innen már nincs visszaút. – Ő kint marad – mutatott rá a férfi Mattre, aki bólintott, és a pad felé biccentett jelezve, ott vár. Idegesen nyeltem egyet, a küszöböt átlépve furcsa látvány fogadott. Egy fiatal férfi ült bent ingben, mellette két segéd, akik szintén nem viselték a förtelmes rendőri öltözetet. Egy beszélgetés közepette lehettek, ugyanis mikor beléptem, feszülten néztek rám.
- Á, Mr Styles, már vártam a jelentkezését – mosolyodott el, értetlenül vontam össze a szemöldököm. Ki a franc ez? – Csodálkozom, hogy eddig halogatta a dolgot – rázta meg a fejét, majd a másik két emberre nézett, és az ajtó felé biccentett. Se szó, se beszéd nélkül elhagyták a helyet, és egyedül maradtam a férfivel, akit furcsán méregettem.
- É-én – dadogtam, utáltam, hogy ideges vagyok, de nem tudtam belekezdeni, hiába próbáltam órák óta kitalálni, mégis mi a francot fogok mondani, ha ideérek.
- Üljön le – intett, a székhez. Minden mozdulatomat árgus szemekkel nézte, az asztalra könyökölt, állát ökleire helyezte. Túl nyugodt volt. – Mielőtt bármit mondana, tudjon róla, hogy nem tud hazudni. A recepciós nem véletlenül küldte a drogosztályra. Minden infóm megvan Önről, amire szükségem van ahhoz, hogy jópár évre rács mögé jutassam – mondta rezzenéstelen arccal, hangja újra felébresztette bennem a félelmet.
- Ki maga? – kérdésem hallatán felkuncogott, szemöldököm az égbe szokott.
- Mr Styles. Tudom, kinek dolgozott az elmúlt egy évben. Tudom, hova járt, tudok minden lépéséről. Tudom, hogy otthagyta Petert, és tudom, hogy elrabolták a lányt, akivel Ön jár – mondta tárgyilagosan, értetlenül álltam a dolgok előtt, összezavart, hirtelen túl sok információ szállta meg elmémet. Váratlanul ért, hogy rögtön a dolgok közepébe csapott, nem egészen értettem a szituációt.
- M-mi? – nyögtem ki, észre sem vettem, hogy benn tartottam a levegőt, míg ki nem fújtam azt.
- Harry. Tudok mindent, és számítottam a megjelenésedre – váltott át hivatalos hangnemről. – Szükségem van rád, neked pedig rám. Nem vesztegethetjük az időnket, így egyezséget ajánlok neked. Mint gondolom sejted, a börtönt nem úszod meg, de tehetek az ellen, hogy itt éld le a fiatalságod.
- Mit akar? – kérdeztem.
- Mindössze pár infót, amit megszereztél azalatt az idő alatt, amíg ott voltál.
- Peter nem avatott be semmibe – mondtam ingerülten, annak a rohadéknak a neve keserűen hagyta el számat.
- Tudom, hogy nem vagy hülye Harry. Az Isten szerelmére, a Harvardra jársz. Láttál egy-két dolgot, amit tudnom kell. Benne vagy?
- Miről lenne szó? – kezét felém nyújtotta, amibe én minden gondolkodás nélkül csaptam bele.
- Ez a beszéd – mosolyodott el, eddig észre sem vettem, mennyire fiatal ez a srác, aki előttem ült. Barna szemeivel engem nézett, kíváncsian vártam, hogy folytassa. – A barátnőd nem fog megsérülni, erről biztosíthatlak – szögezte le a tényt, lelkem egy kicsit megkönnyebbült ennek hallatán, de nem bízhattam ebben teljesen. – Két éve kerültem bele ebbe az egész őrületbe, de az előttem lévő rendőrfőnök sokáig figyelemmel kísérte ennek a bandának a tevékenységeit, mégsem tettek semmit. Amint idekerültem, két embert sikerült beépítenem az üzletetekbe, ők adták le nekem az infót, és innen tudok rólad is – mondta bizalmasan a dolgokat, az agyam rögtön elkezdett kattogni, mégis kik lehettek azok az emberek, de nem tudtam megkülönböztetni senkit, aki kitűnt volna. – A legjobb ügynökeim, ezért fel sem tűnhetett neked – közölte, mintha csak olvasott volna a gondolataimban. – Régóta tervezünk már egy rajtaütést, de egy pár dolog mindig hiányzott, amiben te talán segíthetsz. Egy egyszerű tervhez kell, amivel elkaphatjuk őket, te pedig visszakaphatod épségben a barátnődet – hangsúlyozta a szavakat, bólintottam, ahogyan folytatta, de minden egyes szónál egyre ingerültebb lettem. Ez a terv biztos nem fog sikerülni. Vagy mégis?

12 megjegyzés:

  1. Juj nagyon jo *-* letsti siess <3

    VálaszTörlés
  2. Szia! :)
    Ez a resz...megdobbentett :o
    ......jo ertelemben :)
    szegeny Harry :( en ugy sajnalom :(
    de o csinalta ezt maganak,ez az o hulyesege miatt van :/
    De jol tette a rendorsegi cuccot :)
    vegre megjott az esze :)
    Szegeny Lena :(
    de en akkoris bizom a happybe :)
    Ez a rajtautes tuti sikerulni fog :)
    Csak Lena bocsasson meg neki :/ bar tul szereti ahhoz,hogy sokaig haragudjon ra :)
    Es akkor johet a happy *--*
    szerelem,hazassag,kicsi Lenak es Harryk..... :) *.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*
    De akkor meg vege a blognak es azt nem szeretnem :)
    Imadom ezt a blogot *--*
    nagyon jol irsz *--*
    at tudod adni az erzelmeket! :)
    gratula :)
    bocsi a helyesirasi hibakert :/
    puszi Domi ♡♥♡♥♡♥♡♥♡ [es megjegyezted a Domit koszi ;) :D ]
    ♥♡

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, örülök, hogy így gondolod. Nagyon édes vagy, és igen, megjegyeztem:)xx

      Törlés
  3. Hűűűűű. Ez most egy kicsit lesokkolt. Nem találok rá szavakat, olyan jó volt. De azért ugye nem küldöd börtönbe a főszereplőt? Léccilécci :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nem mondok semmi spoilert, majd minden kiderül a maga idejében.:)xx

      Törlés
  4. Siess a kövivel :) nagyon jó a story :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szeretném ma hozni, de valószínűleg át fog csúszni holnapra. Mindenesetre igyekszem, és örülök, hogy tetszik!:)xx

      Törlés
  5. Uristen hallod tegnap kezdtem el olvasni a blogod es ahh imadom. Egyik kedvencen konolyan. Barini jol irsz es mar nagyon izgulok mi fog tortenni a kovetkezo reszben. Es azt is remelem Harry nem kerul bortonbe. Nagyoj varom a kovi reszt, puszi❤️��

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, hogy tetszik, már nem sokági kell várni, ugyanis pár perc múlva fent lesz!:)xx

      Törlés