2013. 11. 16.

Negyedik Fejezet

Jó éjszakát Drága Olvasóim!:) Hosszú idő után megérkeztem a legújabb résszel, amihez különösebb hozzáfűznivalóm nincsen, döntsétek el Ti, milyen is lett.:) Annyit el szeretnék mondani itt mindenképpen az elején Harryről, hogy nem szeretném, ha elítélnétek, vagy bármi, mielőtt megtudnátok, mi is a helyzet:) Remélem tetszeni fog ez a rész, és jó olvasást! Legyetek jók.xx

ps: köszönöm a 24 rendszeres olvasót, és az előző fejezethez Lillának, Abigélnek, és Nórinak! Nagyon jól estek ezeket végigolvasni!:) ÍGÉREM, hogy a következő rész hamarabb fog jönni, és tényleg próbálok sietni vele, de gimnázium mellett kissé nehézkesen megy, viszont köszönöm a türelmeteket!:)

A percek a nagy nyüzsgés közepette csak úgy repültek, majd hirtelen egy kisebb-nagyobb csoport kerekedett mindenhol, később mire észbe kaptam, már az ágyban henyélve szuszogtunk mindahányan. Történt már veletek olyan, amikor annyira el voltatok foglalva a gondolataitokkal, hogy szinte észre sem vettétek a körülöttetek történő eseményeket? Mintha lélekben egészen máshol járnátok, és a testetek külön életet élne? Bármit tettem, csak homályosan emlékszem rá, mintha éber álomban lettem volna. És hogy min járt egész nap a fejem? Magam sem tudom biztosan, csak azt, hogy köztük megjelent a név, amelyet ha bármikor meghallottam, kellemes bizsergés futott végig minden porcikámon. Egészen idáig. Most bármikor eszembe jutott, szikrákat szóró zöld íriszek ugrottak be, megvető vigyorral díszítve arcát. Akinek tekintetét egész nap magamon éreztem, mégis mikor rá néztem, csak merő gúnnyal nézett vissza rám, és szemeiben különös csillogás volt. Düh, harag? Nem tudhatom, azonban gyomrom  mégis önkéntelenül görcsbe rándult.
Nem értettem semmit miért kínzom magam, mégsem tudtam rajta kívül másra gondolni. Teljesen megzavarta elmémet.

Néma kopogás keltette fel figyelmünket, mire odakaptam a tekintetem, El már sebtében szelte át az ágya, és az ajtó közötti távolságot.
- Milyen napja volt az én kedvenc gólyámnak? - ütötte meg fülemet egy kellemesen csengő férfihang, akinek kinézete teljes mértékig ismerős volt, és aki miatt kellemetlen emlékek szöktek elmémbe.
- Louis - kuncogott fel szobatársam. - Gyertek be.
- Mit szólnál egy mozihoz? - El nem válaszolt a hirtelen feltett kérdésre, mindössze hátranézett, mire apró mosoly futott végig ajkaimon, és intettem egyet Rosezal egyetemben.
- Hali - vigyorgott vissza Louis, majd visszanézett barátnőjére.
- Gyertek a barátnőiddel. A bejárat előtt várunk. Oké? - nyomott egy csókot barátnője szájára, majd kuncogva megrázta a mutatóujját. - Választás nincs - fejezte végül be, majd pár ember nevetése harsant fel, míg be nem záródott az ajtó.
- Lányok, moziba megyünk! - jelentette be vigyorogva El.
- Egymillió év múlva sem - suttogta félálomban Rose, amin felkuncogtunk Eleanorral.
- Lena - nézett rám kérlelően.
- Nem megy. Ez az első estém Amerikában. Egész nap utaztam, én is hullafáradt vagyok.
- Ne már. Csak egy kis lazulás. Itt van az egyetem mellett a mozi. Na - nyújtotta el az utolsó szótagokat, mire kiskutya szemeire nézve félénken rábólintottam.
- Egy film, semmi több - mondogattam leginkább magamnak, és nagyot sóhajtva léptem a bőröndömhöz, amiből még semmi időm sem volt kipakolni, így emlékeztettem magam, hogy ez lesz az első dolgom, amint lesz pár szabad percem.
- Imádlak - ujjongott, és következő, közvetlen gesztusára őszintén meglepődtem, mégis visszaöleltem őt.
- Mit vegyek fel? - sóhajtottam legyőzötten.
- Amit akarsz.
- Sokat segítettél - mosolyogtam fáradtan, míg végül elő nem vettem egy szettet. Szűkített farmernadrág, atléta, és egy derekamra kötött ing megspékelve egy fekete bokacsizmával. Abszolút laza.
- Indulhatunk?- jött ki negyed óra elteltével a fürdőből Eleanor.
- Persze - suttogtam, még egy pillantást vetve magamra.
- Wow - nyögte Eleanor, amiért összeráncolt szemöldökkel meredtem rá. - Mármint brutál jól nézel ki, Lena - kuncogott halkan fel, mire arckifejezésem ellágyult.
- Te is jól nézel ki - bólintottam mosolyogva, míg végül kölcsönös gesztusunk után elindultunk az ajtó felé.
- Mit nézünk? - cipőnk kopogását, hangos lépteinket megzavarta vékony, számomra ismeretlen hangom, de a köztünk kialakuló csendet mindenképpen meg akartam szüntetni.
- Nos - sóhajtott lemondóan. - Ha Louisn múlik, akkor valószínűleg a világ legborzalmasabb filmjét - csóválta meg a fejét, majd tekintetét a plafon felé terelte. Nem akarta tovább kérdezősködni, és kissé feszengve éreztem magam. Londonban sosem voltam a szavak embere, mégis jobban szerettem a pihentető csendet, mint a kínos hallgatást. Rám törtek az érzések, ahogy halk lélegzetvételeinket lehetett hallani, miszerint teljesen egymagam vagyok. Ahogy az utcára kiléptünk, kétségbeesetten néztem szét, és egyre inkább elhatalmasodott rajtam az a dolog, amit úgy nevezünk, üresség. Hangtalan utunkon úgy éreztem, hogy nem találom a helyem, noha még csak egy napja vagyok itt, mégis láttam a jövőképemet. Vajon minden egyetemista átéli ezt? Vagy mások azonnal beilleszkednek? Egyszerűen túlságosan elöntött a pánik, hogy még egy lépést is tegyek, legszívesebben visszafordultam volna, ám mire észbe kaptam, már a mozi bejáratánál álltunk. Eleanor elfelejtve engem rohant barátjához, aki hatalmas öleléssel köszöntötte, míg én zavartan léptem közelebb a társasághoz. Messzebbről végignéztem a tömegen, mindössze Louis, és számomra egy ismeretlen fiú volt ott, aki mosolyogva nézte először barátját, majd tekintete átsiklott rám. Vigyora még szélesebb lett, és láttam, amint pofátlanul végigmér, mit sem törődve, hogy éppen rajtakapom.
- Szia Szépség. El! Nem mutatsz be a barátnődnek? - fordult az említett felé, nekem pedig beképzelt hangjától felfordult a gyomrom.
- Adam. Már verd ki a fejedből - ütötte poénosan a srác vállát Eleanor, majd nagyot sóhajtva szólásra nyitotta száját. - Lena, ő itt Adam Alias Seggfej Clark.
- Hé El. Ez azért erős volt - tette szívére drámaian a kezét, tettén muszáj volt felkuncognom, mígnem felém nyújtotta jobbját, amibe szívélyesen "csaptam" bele.
- Örülök, hogy megismerhetem, Kedves - csókolt bele tenyerembe, kissé kusza haja csiklandozta bőrömet.
- Úgyszintén - fecsegtem, feszengő érzésem azonnal elillant, ahogy a srácra néztem. Hihetetlen méretekkel rendelkezett, mogyoróbarna szemei édesen csillantak fel, nevetőráncai minden mosolyánál összehúzódtak, ami miatt elbűvölő hatást keltett mindenkiben, divatos öltözködéséről nem is beszélve. Előző arrogáns tettét azonnal elfelejtettem, amint közelebb hajolt hozzám, és karjaival átnyúlt felettem, ezzel megkocogtatva vállamat, egy ócska viccet bevetve. Gyerekes - gondoltam először magamban, de amint felé néztem, elkapta tekintetét, mosolyát azonban nem tudta takargatni.
- Iszonyatosan csinos vagy - motyogta, szemeiben színtiszta játékosság tükröződött. A pillanatokat észre sem vettem, zavaromban oldalra néztem, és mindössze úgy motyogtam egy "köszönöm" félét.
- Adam. Vedd le róla a kezed - kurjantotta egy magas hang, mire mindannyian arrafelé kaptuk a fejünket, ahonnan ezt hallottuk. Ó, de bár ne tettem volna. Tekintetem azonnal megtalálta az övét, zöld szemeitől, mely a sötétben megvillant, a hideg futkosott végig karjaimon. Kifejezéstelen arccal közeledett felénk, ellenben társával, aki vigyorogva röhögött fel Adammel.
- Hali El! - intett a lánynak, majd barátságosan nyújtotta felém kezét közelebb érve. - Hölgyem. Matthew Petterson. De szólíts csak egyszerűen Mattnek - fejezte be, én pedig arcát tanulmányoztam. Egyáltalán nem nézett ki annyira idősnek, mégsem a mi korosztályunkba tartozhatott, inkább egy felsőbb évesnek hittem volna, amit erősített piciny szakálla is, ám amint gyönyörű kék szemeibe néztem, minden kétely eloszlott, hány éves is ő. Mégis olyan fiatalság tükröződött arcáról, és be kellett vallanom, piszkosul helyes társaságba csöppentem.
- Lena Becker - motyogtam, és egyszerűen félelem lett úrrá rajtam, ahogy megéreztem hűvös tekintetét magamon.
- Lena - szólított meg hirtelen Eleanor, amint mozdulataim egyszerűen megfagytak, és nem mertem semmit tenni. - Ő itt Edward. Ed, ő itt Lena - mutatott be egymásnak, noha mindhiába volt, pontosan tudtuk, ki is a másik. Ó, mégha csak ennyit tudtunk volna. Nem mozdult, ahogy én sem tettem, a feszültség érezhető volt közöttünk mindaddig, míg Ad fel nem nevetett valamin, mire mindketten rákaptuk tekintetünket.
- Induljunk! Le fogjuk késni a filmet - ordította utánunk Matt, aki mindeközben elindult, de mielőtt én is továbbmehettem volna a társasággal, valami, vagy inkább valaki megragadott hátulról. Szinte rángatott, míg nem a épület falához nem érkeztünk, ahol a fény éppen hogy csak utat tört magának a sötétségbe.
- H-harry. Ez fáj - suttogtam, kezeimet próbáltam kiszabadítani az övéi fogságából.
- Mi a szart keresel itt? Először erre az egyetemre jössz, aztán a haverjaimmal lógsz. Bármit is forgatsz a fejedben, rohadtul verd ki! - tekintélyes hangjától összerezzentem, éjsötét alakja megrémített.
- É-én. Ez volt a közös álmunk. N-nekem ez volt minden álmom, Harry. Nem teheted ezt. Eltelt egy év. Mégis mi lett veled? - suttogtam, és próbáltam ellépni tőle, de erős karjaival egy helyben tartott. A halovány fényben megpróbáltam kivenni vonásait, amint éppen engem tanulmányoz. Hogy lehet, hogy egy ember mindössze egy év alatt ennyit változzon mind külsőleg, mind belsőleg?
- Ez nem az álmunk volt. Ez az én álmom volt. Minél távolabb tőled. És neked rohadtul mindent el kell rontanod. Nem fogsz keresztbe tenni Lena. Bármit is forgatsz a fejedben, azonnal felejtsd el. Takarodj el az életemből, és ne kísérts. Fuss haza, menj ahova akarsz. De soha többé ne gyere a közelembe. Ne gyere oda, ahol én vagyok. Megértetted? - morgása minden egyes szónál mélyebb, hangosabb lett, bennem pedig megfagyott a vér. Mégis miről beszélt? Mi az, hogy forgatok bármit is a fejemben? Soha sem tennék neki keresztbe - gondoltam, ám, mint akinek elvitte a cica a nyelvét, nem jött ki hang a torkomon. Idegesen, meg sem várva a válaszomat engedett el, én pedig még mindig lesokkolódva néztem végig, ahogyan egyre távolodva tőlem beleüt a falba. Mégis ki ez a szörnyeteg, és hová tűnt az a srác, akit mindig is szerettem?

4 megjegyzés:

  1. Uramisten, azta szent almaspite!! Eddig nekem bevallom ez a resz tetszett a legjobban :$ Harry eleg felelmetes,de vhogy ereztem mar akkor hogy lesz itt vmi mikor a mozi szoba kerult. Hanyadikas vagy a gimibe?:)
    Mar repesve varom a kovetkezo reszt!:)
    Kitartas a sulihoz:))<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Eszméletlen aranyos vagy:33 Nos, most kezdtem el a kilencediket, és ilyenkor a tanárainknál bevett szokás, hogy a "verebeket" szívatják . . . *no comment*. Próbálok igyekezni a következő résszel, hétvégén szerintem mindenképpen lesz, ha jól alakul. És nagyon köszönöm, neked is kitartást!:)<3

      Törlés
    2. Ismerős a helyzet, nálunk is pontosan ez van. "Cuki" kis tanárok...Kitartás, lassan már téli szünet! :) Már várom *-*

      Törlés
    3. Ne is mondd. Neked is sok kitartást! Öt hét!!:)<3

      Törlés